A német harmadik nem, az egyéb (divers) bevezetésének nem sok értelme van egy olyan korban, amikor potenciálisan több mint hétmilliárdféle nemi identitás létezik.
Divers megjelöléssel bevezetik a harmadik nemet Németországban a férfi és a nő mellé, mivel ez hozzátartozik a személyiség szabad kibontakoztatásához – olvashattuk a napokban.
Nem Németország az első, ahol hivatalosan harmadik nemet vezetnek be az emberek önmeghatározására. A harmadik nemmel egy probléma van: igazából nem segíti a „személyiség szabad kibontakoztatását” abban az értelemben, ahogy a német alkotmánybíróság elképzeli. Sem Németországban, sem máshol.
Tekintsünk el attól, hogy a személyiség szabad kibontatkoztatását segíti-e, ha a valóságtól elrugaszkodott önazonosságokat támogatunk hivatalosan.
A probléma a nemi identitások számának meghatározásában van. Sokáig röhögtünk a hat, aztán a Facebook által felkínált, évről évre gyarapodó számú (most talán 71-nél tart a számláló) nemi identitáson, genderen. Az egész dolog lényege azonban éppen az, hogy nincsenek objektív kritériumok, tehát sem kettő, sem három, sem hat, sem 71 „gender” nem különíthető el objektíve, mivel a nemi identitások objektív, külső meghatározása eleve elnyomó próbálkozás.
Mi lesz, ha valaki 72-dikként definiálja magát? Miért ne lenne joga hozzá, hogy kibontakoztassa a személyiségét, és milyen jogon mondják meg neki kívülről, hogy neki bele kell férnie az 71 meghatározás valamelyikébe?
Az identitáspolitika belső logikája szerint tehát igazából potenciálisan annyi nemi identitás létezik, ahány ember van a Földön. Ha mindenki másképp definiálja magát, akkor éppen 7,6 milliárd – ez a szám ugyebár percről percre gyarapszik. Eddig a pontig tulajdonképpen nincs megállás. Nem viccelek, erről komoly viták folynak feminista-LMBTQ-körökben, mivel számos feministának nem tetszenek az úgynevezett „nonbináris” önmeghatározások, minthogy a feminizmus céljaival ellentétesnek látják őket – ha jól értem.
A német „divers” pedig ebből a szempontból egy kalap alá veszi a 7,6 milliárd lehetséges önmeghatározást a két leggyakoribbon kívül – ami radikális identitáspolitikai szempontból elnyomó és sértő hatósági aktus. Minimum a patriarchátus szőrős mancsa.
A megoldás persze az lenne, hogy egyetlen objektív mércét alkalmazzuk, a biológiai nemet – de hát egyesektől, például Judith Butlertől tudjuk, hogy olyan nem létezik, az is csak elnyomó nyelvi konstrukció.
A kör bezárult.
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
A német kancellár az EU-csúcs után otthon is komoly presztízsveszteséget könyvelhetett el.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
A szélsőbalos halálos fenyegetéseket Charlie Kirk meggyilkolása óta nem árt komolyan venni.
A nyugalmazott német katonatiszt szerint már több százezer orosz katona sorakozott fel az európai országok határain.
Az AfD politikusa felhívta a képviselők figyelmét, hogy a jogállamisági jelentés nem más, mint véleménybíráskodás Magyarországgal szemben, amiért Brüsszelnek nem tetsző kormány áll az ország élén.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Ez igen, fiam, ügyes, magam is így csinálnám!
Így hazudnak Dél-Afrikáról, privilegizált fehérekről és Trump kedvenc elnökéről.
