Miért ne jönnének? Önök, ellenzéki újságírók állítottak be mindig minket olyannak, mint akik sosem kérdeznek, pedig ez soha nem volt igaz. Már a mostani Híradóban is lesznek olyan anyagok, amiben a riporterek keményebb kérdéseket tesznek fel politikusoknak. Nézni kellene az adást, és akkor mindenkinek feltűnne, hogy ez a helyzet. De értem ennek a lényegét, sosem fogjuk megírni egymásról, hogy milyen okosak és szakszerűek vagyunk, ez egy ilyen műfaj, én el tudom fogadni.
Ellenzéki politikusokat hívnak majd be, szerveznek stúdióvitákat kormánypártiakkal?
Wellcome! Bárkit szívesen látunk az ellenzékből. A stúdióvita nem rajtunk múlik, hanem a sajtóosztályokon. De ön szerint jól sikerültek az utóbbi időben ezek a vitaműsorok? Például az ATV-n Németh Szilárd és Molnár Zsolt között? Szerintem nem. Ha az egyik politikus feltörli a másikkal a padlót, annak lehet nézettsége, de a pártok ilyen meccsekbe – érthetően – nem mennek bele. A nézők legtöbbször megerősítést, tájékozódási pontot várnak el a médiumoktól. Egy jobboldali hírfogyasztónak szóló televízióban egy baloldali politikus elkapcsolási faktor, és fordítva. Ez a problémája ennek a fajta televíziózásnak, hogy a nézettség szempontjából nem éri meg behívni a másik oldalt. A saját tábornak szól a tévé. Aki Szanyi Tibort akarja látni, az másik csatornát néz. De ugyanez van az írott sajtóban is, az szintén a saját tábornak szól.”