Mészárszék a kiskertben

„Ha jobban belegondolok, a Koránban sehol nem szerepel olyan passzus, miszerint ha főpolgármester az illető, akkor mentesül Allah rendelkezései alól. Magyarán Sadiq Khan életrajzában annak a ténynek, hogy ő muszlim, feltétlenül előrébb kell szerepelnie, mint hogy brit állampolgár és városvezető. Azért gondolom ezt, mert Allah és az ő prófétája valahogy nem komálja a fordított sorrendet. Sadiq Khannak tehát kötelessége a londoni erkélyen bárányt belező mellé állnia közéletileg, és cseppet sem lepődnénk meg, ha vallása nemes hagyományai szerint ő is széttrancsírozna mondjuk egy kecskét a brit alsóház előcsarnokában. 

Mondhatjuk persze, hogy a vallás magánügy, és mit szívózunk itt London muszlim főpolgármesterével, de hát a szívünknek kedves nyugati világban a magánügyeknek előbb-utóbb az a végük, hogy bárányt és kecskét vágnak a szomszédban. Ez meg, ugye, alapos gyanú szerint kimeríti a közügy fogalmát.   

Én a magam részéről szeretnék egyrészt boldog áldozati ünnepet kívánni a világ minden jóindulatú emberének, másrészt felhívom a figyelmet, hogy szaladnak a hetek, hónapok, lassan itt a karácsony. Idén Szaúd-Arábiában töltjük az ünnepet, hangulatos családi programot tervezünk december 24-re. Először kiállunk Rijád valamelyik forgalmas főterére, felállítom a magam ácsolta tízméteres keresztet, és egy mindenhonnan jól látható dobogóról, megfelelő hangosítással zsoltárokat énekelek órákon át. Mindeközben családom betlehemező tagjai körüljárják a várost: minden házba bekopogtatnak, jézuskás kulcstartókat osztogatnak az araboknak, illetve meghintik őket szenteltvízzel.

Mondanom sem kell, hogy szigorúan magánkeretek között.”