A Hír TV sztorijában csak a nézők nem számítanak

„A Fidesznek elvi kérdés volt a Hír TV visszaszerzése. A közösségüknek fájó pont volt, amikor a G-nap után a csatorna ellenük fordult - persze a Magyar Nemzet is, de három éve már nem igazán volt fontos és meghatározó szereplő egy napilap. A Hír TV-be viszont hazajártak, ezt pedig elvették tőlük.

Tavaly meghallgattam Gajdics Ottót egy tusványosi beszélgetésen. Ő a Hír TV egyik alapembere volt, de a tévé irányváltása után eljött onnan, és egyáltalán nem járt rosszul: kapott egy újságot (Magyar Idők), egy rádiót (Karc FM), és a kormánypárti műsoroknak azóta is rendszeres szereplője. De amikor arról beszélt egyszerre nagyon keserűen és indulatosan, hogy milyen szövetségek, barátságok és ígéretek lettek ott, azokon a napokon szétcseszve, megértettem, hogy nála ez nem egy póz, ez egy nagyon is valós fájdalom. És bármilyen nevetséges is volt a Hír TV 2010 és 2015 közt, amikor komoly arccal, a kormány zsebéből kikandikálva nagyon komoly oknyomozó anyagokat készítettek Gyurcsány és az SZDSZ bűneiből, legalább egyértelmű volt, hogy mi ez és miért csinálják.

Ebből a szempontból részletkérdés, hogy az elmúlt három évben a Hír TV-ben – ahogy 2010 előtt is – egy klasszikus újságírás-szerűség működött, ami az aktuális hatalom számára tesz fel kínos, kellemetlen, de releváns kérdéseket. Viszont mások ezt nem egy tulajdonosi pálfordulás után, egyértelmű politikai szándékkal tették úgy, hogy háromszázszor behívták a műsoraikba Vona Gábort. Ez pedig borzasztóan fájt a Fidesznek, hogy a Hír TV cserbenhagyta őket.”