„Nem a zászlóval van baj, amit az ünnepen a Parlamentre függesztettek. Nem is a kereszttel, ami ott volt rajta. (...)
Hanem az a baj, hogy még mindig itt tartunk. Hogy a XXI. század második évtizedében újra és újra visszaköszön a múlt. Félreértés ne essék, a történelem fontos alkotóeleme minden országnak. Ismerni kell, és tanulni belőle. De éppen emiatt kellene szakítani a rossz, a káros hagyományokkal. Vagyis azzal, hogy a hatalom különféle jelképekkel igyekszik magához láncolni az embereket.
Szakítanak az átkos időkkel, és betiltanak önkényuralmi jelképeket. Aztán pedig alkotnak maguknak újakat. Csak azért, hogy a népnek legyen igazodási pontja. Elítélik – érthetően és joggal – azokat a rendszereket, amelyekben szimbólumokat kellett – gyakran kötelezően – imádni. Eközben teremtenek másokat, hogy nyilvánvalóvá tegyék, itt most ők az urak, és ezért joguk van meghatározni, mi és hogyan legyen.”