Drága Bolgár úrék diktatúrája

„Az elmúlt napokban gyakorta a kocsiban ért a késő délután. S mivel az autóm nem légkondi-barát, kint meg dögmeleg volt, gondoltam, fokozom az »élvezeteket«: a Klub Rádióra, konkrétan Drága Bolgár úr betelefonálós-beszélgetős műsorára kapcsoltam.

Esküszöm, mintha egy másik, párhuzamos világba csöppentem volna. (...) Ezeknek a magyarkodóknak végre fel kellene fognia, hogy demokrácia csak ott van, ahol a kultúrát liberálisok irányítják! Ők valami újat hoznak, minden más gagyi vagy ósdi! Természetesen mindez nem csak a kultúra területén érvényes. Jó szakember, tehetséges ember csak liberális vagy szocialista lehet, mindenki más csak pártkatona, ejtőernyős. Illetve Fidesz-szavazó, ami aztán talán a legkomolyabb sértés ebben a közegben.

Összegezve, akárhogyan is hallgatjuk, nézzük vagy olvassuk Bolgár úrékat, a végeredmény ugyanaz: amíg ők nem kerülnek vissza a kasszák közelébe, a miniszteri és igazgatói székekbe, itt bizony tombolni fog az önkényuralom. Ezen ne is tessék vitatkozni! Tombol a diktatúra, na!

U.i.: Utószóként muszáj megosztanom a rádióműsor egy lelkes – ahogy önmagát nevezte – „demokratikus szavazó” gondolatát: a migránsokra nagy szükség van, mert ez a válasz a globális felmelegedésre, velük frissül genetikus kódunk. És ez jó, ugyanis ők jobban bírják a kánikulát. Nos, én inkább megcsináltatom a légkondit. Vagy kiszerelem a rádiót…”