Ércbe öntött élet

„Szó van arról, hogy Nagy Imre szobrát eltávolítják a Kossuth térrel szomszédos Vértanúk teréről, még az is szóba került, hogy az úgynevezett Szoborparkba szállítják át. Jártam ott egyszer, láttam a Rákosi- és a Kádár-korszak levitézlett vezetőit. Nagy Imre szobra nem tartozik oda. Oda tartozik, ahol most van. Akik ezt nem tudják, nem ismerik sem a történelmet, sem az emberi természetet.

Ami a történelmet illeti, Jeszenszky Géza már tisztázta Nagy Imre szerepét benne. Igaz, Nagy kommunista volt. Igaz, hogy moszkvai tartózkodása idején, az 1930-as években elárulta elvtársait. Nem igaz, hogy részt vett a cári család meggyilkolásában; még a helyszín közelében sem volt. Igaz, hogy begyűjtési miniszter volt a második világháború után, majd pártja adminisztratív osztályát is vezette. De ennél fontosabb: életét veszélyeztetve igyekezett a kolhozosítást lassítani, majd 1953 után az új szakasz, a szebb magyar jövő miniszterelnöke lett. 1955-ben el is távolították, de mégis – vagy éppen ezért – megindult az a rendszerellenes erjedés, az írók lázadása, amely 1956 nélkülözhetetlen előzménye volt. Aki ezt tagadja, az meghamisítja ’56 értelmét.”