Az orbánizmus kultúrája

„Úgy érzem, azt sem árt röviden megtárgyalni, hogy a modern konzervatív pártok miért erősen liberálisak (miközben sajnos a progresszivizmustól sem mentesek, és ez a liberalizmusuk kárára megy). Mert az intézmények és gyakorlatok itt felsorolt pluralitása, amely a lehető legközelebb viszi az embert ahhoz, hogy megélje az élete teljességét, a liberális demokráciában valósul meg leginkább. Ebben érvényesülhet leginkább az erkölcse teljessége (hiszen a legnagyobb a választás lehetősége, míg tervutasításos vagy autokrata rendszerekben az egyéni erkölcsnek beszűkül a tere). A konzervativizmus modern eszme (ami nem egyenlő azzal, hogy modernista lenne), mert a modernségben született a felvilágosodás és a progresszió radikalizmusára való válaszként. Nem tradicionalista-reakciós eszme, ez ugyanis azt feltételezi, hogy ki lehet lépni a tudás, a pénz és a technológia (mindösszesen a modernizáció és a globalizáció) öngerjesztő, konzisztens logikájából. Ezt hinni balgaság, és minimum egy megvezetett nép elszegényedéséhez vezet. A modernitást megérteni kell és kihasználni a fentebb jelzett pluralitás maximumának biztosítására: innen a progresszivizmus hozzáállásának konzervatív kritikája, amely racionalizálna minden társadalmi normát és társadalmi aktust, amivel megöli az értéket és identitásokat hordozó archaikus struktúrákat.

De az etnicizmus ugyanúgy homogenizál, és miközben ezt teszi, a közfelfogással szemben nem erősíti a társadalmat, hanem betöri és kiteszi az állam kénye-kedvének egy vélt vagy valós ellenséggel szembeni harc ürügyén. (Az iszlám ellen »védekezve« a Fidesz-állam megcsinálná az iszlám tükörképét: a szakrális-etnicista társadalmat.)

Az öregedő magyar ifjoncok szeme előtt, ha valami, akkor a hatalom, a lelkükben a hatalom akarása munkál. Vezető ideológusaik a (rosszul értett) Machiavellitől Nietzschén és Carl Schmitten át a büszkén vállalt bal- (!) és jobboldali radikálisokig terjed – a lényeg, hogy antiliberálisak legyenek –, miközben nem értik Chantal Delsolt, Scrutont és a többi antipopulista nyugatos konzervatívot, akik velük szemben a Nagy Hagyomány (textuálisan a Biblia és a Greats) integritásának erősítésében érdekeltek. A hazai telivér hatalmi ideológia a rombolásban és az etnicizmus körüli konstrukcióban érdekelt – annyi köze van a konzervativizmushoz, mint Disney Pocahontas-ának a Siratófalhoz. Kulturális ügynökei a nagy felcsúti rendező moszkvai koprodukcióban készült vastagon túlköltségelt rajzfilmjének mellékszereplői egy eleve vesztes háború elhazudására.”