Változnak az idők

„S íme, itt az új hős: a saját szarát hajigáló szubszaharai izé, aki megérkezik a kerítéshez, az országhatárhoz, mondhatnám rémesen korszerűtlenül, hogy államhatárhoz, Staatsgrenze, mondanánk poroszosabban, illiberálisan, és előveszi az új fegyvert. Húsz éve az nem tetszett a liberális atyafiaknak, hogy vannak hősök és hősi mítoszok, továbbá hogy hazát véren szokás venni. S ím, ez a probléma megoldódott önmagától, győzött a korszellem és a szép, új világ! Hazát ma szaron szokás venni!

A Madagaszkár című, remekbe szabott animációs filmben van két csimpánz, akik a kakijukat dobálják a látogatókra. Aztán megszöknek az állatkertből, és emberi ruhába bújva álldogálnak a New York-i pályaudvaron, amikor rájuk ront a rendőrség. És akkor az egyik csimpánz azt mondja a másiknak: – Ha van nálad kaki, most vedd elő! Íme, felebarátaim, a Madagaszkár megelevenedett és megérkezett Ceutához. Ott állnak, és hajigálják a szart, mert van náluk. Illetve legyünk egészen pontosak: csak az van náluk, de az mindig náluk lesz. És ezentúl használni is fogják. Bárhol, bármikor. Miután majd áthajózták őket a Gibraltáron, egy Pedro Sánchez nevű idióta uralta Spanyolhonba mint a jövő reménységeit, a munkaerőpiaci problémák megoldóit, a demográfiai katasztrófa rendbetevőit. Igen, jönnek, dobálják a szart, az európai liberális »értelmiség« és média pedig alig-alig tudja visszatartani apró sikkantásait, annyira odavan a gyönyörűségtől.

Ugyanis nekik nincs ennél nagyobb gyönyörűség: megérkeztek végre az új honfoglalók, akiknek nincsenek nemzeti önazonosságaik, nincsenek kulturális determináltságaik, nincsenek holmi gyökereik – semmijük sincs, csak a szaruk, amit viszont szívesen hajigálnak bárkire és bármire.
Ők a liberális európai értelmiség reménysége. Egyszersmind ők a jövő. Ők a legtökéletesebb szimbólumai ennek a világnak.

És örvendezzünk mi is. Így ugyanis egészen pontosan láthatjuk, honnan kell majd elkezdeni újra, és milyen eszközökkel. Pontosan tudhatjuk, hogy elérkezett az Alarikok, Guthrumok, Stilichók és Robin Hoodok ideje. És az Árpádoké. És a véren vett hazáé. Mert máshogy nem fog menni.”