A politikának sosincs vége

„Az európai demokrácia trükkje ugyanis az, hogy az összeurópai választási eredményt országonként akarják majd értelmezni. A három szélsőliberális frakciónak ugyanis szinte bizonyosan együtt többsége lesz a választások után is. Aztán ha esetleg megszorulnának, számíthatnak a még náluk is zakkantabb zöldekre, meg a néhány kommunista képviselőre is természetesen. A liberálisok, a szociáldemokraták és a néppártiak ugyanis mind liberálisak. A Néppárt legfeljebb azt mondhatja el magáról, hogy érdekből a még nem teljesen liberálissá satnyult jobboldali pártok nem léptek ki belőle, de ez a meccs még nem dőlt el, könnyen előfordulhat, hogy a vállalhatatlan kompromisszumok sorozata véget ér egyszer. Habár Junker után egyetlen kicsit is racionális konzervatív sem követheti el azt a hibát, hogy hozzájárul újra egy alkoholista elmebeteg hatalomba emeléséhez. Ennél csak az lenne rosszabb, ha valami tehetséges elmebeteggel terhelnék meg az Európai Bizottságot, aki valami tetszetős reformtervvel elkábítja a közvéleményt és évekkel el tudja odázni a reformokat vagy a válság kirobbanását. Mert arra semmi esély sincs, hogy az EU és a liberális kormányok képesnek bizonyulnak egy ilyen komplex válság kezelésére.

A boldog és nyugodt békeévek mindig mögöttünk vannak és nem előttünk. Lehet, hogy a jelenlegi európai gazdasági és politikai rendszer még évekig, akár egy évtizedig is fennmarad, de a jelenlegi trendek mind-mind Európa gyengülését jósolják. Észak-Afrika, a Közel-Kelet, volt szovjet térség káoszos államainak bizonytalansági tényezőit Európa nem tudja – és elitje ezt fennen hangoztatja is –, hogy nem is akarja kezelni. Európa elvileg gazdasági potenciálja és lehetséges katonai ereje alapján a világ harmadik-negyedik katonai hatalma lehetne. Ehhez képest minden szomszédjának megmutatta már, hogy védekezésképtelen, pénzzel és szorosra fűzött kereskedelmi kapcsolatokkal akarja megvásárolni a biztonságát.”