A XX. század politikájának vége

„A gond tehát a következő: a Brexit, Trump, az olasz választások, a német koalíciós nehézségek után ki lehet mondani, hogy amiről Bauer beszél, az az ábránd-Nyugat már nem létezik. Az a sajnálatos helyzet, hogy nincs hova konvergálni, rég nem egy bipoláris világban élünk már. Már nem a gonosz és a jó birodalma küzd egymással, hanem egy multipoláris világban válogatunk a szürke ötven árnyalata között. Ezek az árnyalatok nem vonatkoznak az alkotmányosság lebontására, amelyet Magyarország és Lengyelország hozott be az EU-ba.

Ugyanakkor nevetségessé vált az az állítás, hogy a szabadkereskedelmet kritizálni egy a világ és a haladás irányával ellentétes álláspont, főleg, hogy a szabadkereskedelemmel szemben kritikus politikusok lassan mind az amerikai Demokrata, mind a Republikánus Pártban többségben vannak. Ma már nevetséges az az állítás, hogy az EU és az euró gazdasági alapjait megkérdőjelezni egy a világ fősodrától eltérő, radikálisan új mondás lenne. Sőt, az egyre szorosabb uniós kötelékekről szóló, EU-ban megfogalmazott cél egyre inkább kisebbségi állásponttá válik, hiszen olyan befolyásos politikusok kérdőjelezik meg, mint Mark Rutte holland miniszterelnök.

Amit ma az LMP képvisel szabadkereskedelem, migráció és EU-politika terén, az az európai közép része. Sajnálatos és sok szempontból tragikus, de az az Európa, amiről Bauer ír, a piaci fundamentalizmus, az egyenletes föderalizáció és a minél nagyobb szabadkereskedelem Európája, már 2008-ban megszűnt, ha akarnánk sem lehet hozzá konvergálni. És miután ma ez a helyzet, akkor vajon azok, akik számonkérik a huszonegyedik századi ellenzéki pártok európaiságát, elvárják az európai értelemben vett jobboldali/baloldali/zöld pártok megjelenését, és Európáttól várják a megváltásunkat, miben is reménykednek?”