Csak semmi páneurópai pánik

„Az az érdekes Trump Európa-politikájában, hogy miközben számon kéri a kontinensen található szövetségeseit, hogy nem vállalnak annyi részt a közös költségekből és feladatokból, mint az Egyesült Államok, a Brexitnek tapsol, és az unió fellazításán dolgozik. Mindezt úgy, hogy az európaiak ne ellenkezzenek semmilyen elképzelésével, és ne kérdőjelezzék meg az ő vezető szerepét, de közben elvárná, hogy a terhek viselésében nagyhatalomként viselkedjenek. Persze Trump valószínűleg más irányból jutott ezekre az eredményekre, de ha csak a gazdasági kérdések felől nézi a világot, akkor bizonyos szempontból leül egy padra Karl Marx mellé, és abból semmi jó nem sülhet ki. 

Ugyanakkor ez látható a Putyinnal folytatott tárgyalás kapcsán is: Trump számára az Északi Áramlat gázvezeték ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb kérdés, mint Szíria, a Krím vagy Korea. Az amerikai gazdaság számára Oroszország legfeljebb az európai energiaellátás területén számít versenytársnak, nem véletlen, hogy Trumpnak Pekinggel több gondja van, mint Moszkvával. Egyértelmű, hogy Trump jobb viszonyt akar kiépíteni Oroszországgal, de e mögé nem kell feltétlenül nagy dolgokat látni, annyi is lehet az oka, hogy ne lökje Moszkvát Peking karjaiba.

Attól azonban nem kell tartani, hogy az amerikai elnök egyszerűen »lecserélné« az Európai Uniót Oroszországra, egy nagyon egyszerű oknál fogva: Amerikának ez nem áll érdekében. Eddig Donald Trump akármilyen megrökönyödést keltő kijelentéseket tett, végül azt cselekedte, amit ő és az általa kiválasztott tanácsadók a legjobbnak gondoltak az amerikai népnek, az pedig számukra sem lehet kérdés, hogy Európa nem csak földrajzilag van közelebb Washingtonhoz, mint Moszkva.”