Gőzerővel halad a magyarellenes bírói ítélkezés Romániában

Immár sokadik alkalommal vagyok kénytelen leírni: ezt nem hittük volna. Újra egy bírói ítélet, ami megcáfolja azt a feltételezést, hogy egy ponton túl már a román állam sem merészkedik. Pedig nincs határ, ha szükséges, akkor terroristapert kreálnak, hogy a magyar közösség ellen hangolják a közvéleményt. Beke István és Szőcs Zoltán ügyében keményen számolt a román bíróság. Egy ostoba és felesleges hecc tervezett végrehajtása miatt 5-5 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték őket. És az ítélet csak egy a sorban, lassan tele lesz a spirálfüzet. 

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom két székelyföldi tagját azzal vádolták, hogy házi készítésű bombát akartak robbantani a kézdivásárhelyi Gábor Áron téren 2015-ben, a december elsejére szervezett katonai parádé alatt. A megvádoltakat 2016 májusában állították bíróság elé, az ügyészség Beke Istvánt terrorizmussal, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének kísérletével, Szőcs Zoltánt terrorizmusra való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolta.

Több tucat tárgyalás után Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt a bukaresti táblabíróság 2017. április 7-én első fokon felmentette a vádak egy része alól. A vádlottakat mindössze pirotechnikai eszközökkel elkövetett bűncselekményekért ítélték el, tizenegy, illetve tíz hónap és néhány nap letöltendő börtönbüntetésre, éppen amennyit vizsgálati fogságban már letöltöttek, így a kiszabott szabadságvesztést letöltöttnek nyilvánították.

A házkutatások alkalmával, a vádlottak lakásán csak egy airsoft szirénát és egy doboz petárdát sikerült lefoglalniuk a hatóságoknak. A rendelkezésre álló lehallgatási anyagokból is az derült ki, hogy pusztán petárdák durrogtatását tervezték, azzal a szándékkal, hogy megzavarják a román ünnepet. A terroristavád minden épeszű számára nevetséges volt.

Azonban a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság nem volt megelégedve az alapfokú ítélettel, 2017 április 12-én fellebbeztek az ítélet ellen. A hatósági fellebbezés nem volt hiábavaló, Beke István és Szőcs Zoltán ügyének büntetőjogi besorolását úgy változtatta meg a bíróság terrorista cselekedetekké, hogy a vádlottak valamennyi, bizonyítékra vonatkozó kérelmét elutasították. Az ügyészség ugyanakkor egyetlen új bizonyítékkal sem támasztotta alá vádját, amely alól alapfokon őket felmentették.

A felebviteli tárgyaláson 5-5 évet róttak ki Bekére és Szőcsre. Az ítélet akkor is túlzó, ha be kell lássuk, Beke István és Szőcs Zoltán hatalmas ostobaságot követtek el. A mai, terrorral sújtott világban, illetve egy olyan országban, ahol a hatóságok csak az alkalmat várják, hogy a magyarokra ronthassanak, a robbantás lehetőségével viccelni sem ildomos. Igaz ez még akkor is, ha a rendelkezésükre álló anyagokkal legfeljebb csak hangzavart lehetett kelteni, testi sérülés veszélye egy pillanatig sem állott fenn. Azonban azt a tényt is rögzíteni kell, hogy semmilyen bűncselekményt nem követtek el, illetve a végrehajtására utaló cselekedetet sem hajtottak végre.

Vannak erőltetetten jóhiszeműek, a magyar közösségen belül is sokan, akik a magyar ügyekben született elmarasztaló, igazságtalan bírói döntéseket egyszerűen inkompetenciával magyarázzák. Erről akaratlanul is az a vicc jut eszembe, amikor a rabtól megkérdezik, hogy miért ölte meg a feleségét, s azt válaszolja, hogy tulajdonképpen nem akarta megölni, pusztán hozzávágta a kést a falhoz, és sajnos az olyan szerencsétlenül pattant vissza, hogy az asszonyban állt meg. Mire a meglepett viszontkérdés: no, de 11-szer?

A nagy port kavart ügyek tucat számmal vannak, a kisebb ügyekről sosem értesül a közvélemény.

A romániai visszaszolgáltatások kálváriája a csekély jogérzékkel megáldottakat is megdöbbenéssel tölti el. A marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügye máig nem teljesen rendezett, a napokban pedig két újabb üggyel gazdagodott az a jogi irodalom, ami az elrabolt magyar javak törvénytelen visszatartásáról szól. A Bánffy-család Maros megyei erdeit 11 éve szolgáltatta vissza a bíróság, azonban a „jog fejlődésével” új szempontom merültek fel, ezért egy „regáti” bíróság mondhatni meggondolta magát, a Bánffy-család tulajdonát visszaszármaztatta az államra. 9323 hektárnyi erdőt lopott vissza a román állam.

Azon a napon, amikor Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt a feketehalmi börtönbe szállították, született egy másik ítélet is a magyarok kárára. A Gyulafehérvári Táblabíróság elutasította első fokon a gyulafehérvári római katolikus érsekség keresetét a Batthyáneum könyvtár visszaszolgáltatása ügyében.

A gyulafehérvári Batthyáneum egy nagy értékű ingatlan és gyűjtemény, 65 ezer kötetet, 1650 középkori kéziratot számláló könyvtárban őrzik a Romániában fellelhető kódexek és ősnyomtatványok háromnegyed részét. Az egyik ilyen ritka kódexet, a 810-ből származó Codex Aureus, ezt a darabot 25 millió dollárra biztosították, amikor 2002-ben rövid időre Németországba szállították.

A könyvtárat, és annak legfelső szintjén levő csillagvizsgálót Batthyányi Ignác püspök végrendeletében a római katolikus egyházra hagyta, a román állam azonban a magáénak érzi, a körme szakadtáig ragaszkodik a nagy értékű tulajdonhoz. Számukra a napnál is világosabb, hogy az egykori magyar püspök vagyona a románokat illeti meg, biztos Batthyányi is így akarná. A riasztó az, hogy ebben a tébolyban a bíróságok is partnerek. Nem győzöm hangsúlyozni: történik mindez úgy, hogy

Az igazságtalan ítéletek, az embereket a tönk szélére juttató eljárások sokasága, ez a dicséretes román jogállam mérlege. Ezt a tevékenységet segíti a magyarországi sajtó egyik zászlóshajója, a 444 is, amely cikkben emlékezett meg meghurcolt székelyföldi politikusok magyar állami kitüntetésről, azt a látszatot keltve, mintha azok valóban bűnösök lettek volna. Nem csak Erdélyben és Romániában, hanem az anyaországban is igyekeznek ezeket az embereket ellehetetleníteni.

A román hatóságok igazságtalan eljárása feszültséget kelt az erdélyi magyarok körében, ezzel még inkább Romániára haragítják a magyarokat, határon innen és túl. Románia egy tucat komoly, létét veszélyeztető problémával képtelen megbirkózni, ezzel szemben a nemlétező magyar veszéllyel szemben hatékonyan fellép. Az igazságtalan ítéletek után azt remélem, hogy egy nap lesz magyar veszély, akkor majd mindenért elszámolunk. Nem maradunk senkinek adósai a ”jóságáért”.