Az ly-tól a szabadságig

"Több idő jutna arra, ami igazán fontos, az (anyanyelvi és világnyelvi) kommunikációs készségek és az (ön)kifejezés képességének kibontakoztatására." ---------------- Épp a minap olvastam, hogy egy 8 éves gyerek most kezdi az egyetemi éveit, vajon neki mire jutna több idő? Egy régi tanárom szokta mondani, hogy a gyerek feje nem szénásszekér, hogy egyszer csak nem fér bele több tudás. Hanem olyan mint a szivacs, amelyik magába szívja a végtelen információt és tudást. Ehhez képest ma a diplomás tanerők szinte állandóan a gyerekek túlterheléséről beszélnek. Vajon okosabbak-e a 8 évesnél?

Ez régi vita. A magyar helyesírás kétségkívül túlszabályozott. Számos előírást, például a kötőjel használatát megszeghetjük és jóformán senki észre sem veszi. Ám ne essünk át a ló túloldalára. Az ékezet nélküli írás egyáltalán nem értelmezhető ugyanolyan könnyen, mint az ékezetes. Ez már a nyelvünk alapjait erőszakolja meg, ugyanúgy, mint a hétköznapi életben is igénytelenséget sugalló suksükölés. A 16. században a magyar könyvkiadás hajnalán nem volt semmilyen helyesírási szabály és egységes beszélt nyelv sem. Próbálja csak Révész úr folyamatosan olvasni és értelmezni azokat a kiadványokat! Nehogy már ide jussunk vissza. Az iskola, a tanulás erőfeszítéssel jár. Mindenféle munkavégzés is, a gondolkozás is. Rengeteg dolgot elfelejtünk abban az értelemben, hogy egy idő után nem tudjuk visszaidézni. Ezek az ismeretek azonban nem tűnnek el a semmibe, hanem belső viszonyítási pontokká válnak. A véleményalkotás során dolgoznak bennünk, s amikor közvetlenül is szükség van rájuk, érezzük, hogy van ott valami, amit fel kell idéznünk. Ezért szükséges a rengeteg megtanult és a vizsgák után ugyanúgy elfelejtett szakmai ismeret is. Ezek sem vesznek el, hanem átalakulnak és leülepednek bennünk. Módszerré és gondolkodásmóddá válnak. Csak azt használjuk közülük, amelyek a mindennapi munkánkhoz szükségesek, de ez nem azt jelenti, hogy csak azokat vagyunk képesek használni. Aki az alapiskolában nem megy végig "a világtörténelmen, a világirodalmon, a magyar irodalmon, Földünk rajzán és élővilágán, a természettudományi »alapismereteken« és a helyesírási szabályokon", az viszonyítások nélkül marad, tudatlan és gyökértelen ember lesz. A mai liberális európai politikai elitről süt a történelmi tudatlanság, gyökértelenség, elődeik értésének és tiszteletének hiánya és az ebből eredő gyengeség, megvezethetőség, értékvesztés. Nem szeretném, ha a mi utódaink ilyenek lennének. Ha a saját állam nélkül maradt zsidóság évszázadokon át nem adta volna tovább az utódoknak a vallását, írásbeliségét, vagy a közülük vallástalanná váltak a zsidó tudatukat, történeti tudatukat, családtörténetüket, akkor már nyomuk sem lenne, modern államiságuk sem lenne. Ez is értelmetlen volt, ez is akadályozta "az egyén sikeres életgyakorlatát, az egyéniség kibontakozását"? Ez nem "életidegen fikciók hajszolása" volt, nem szolgálta "a diszciplinált társadalom föltöltését diszciplinált egyedekkel"? (Mi a f.szt jelent ez egyébiránt?) Netán csak az a probléma ha egy magyar ismer rá a világban bárhol egy másik magyarra az azonos "diszciplináltság" okán?

"Ha a gyerekek és a tanárok életéből kihullana az a számtalan óra, tömérdek erőfeszítés, szenvedés, szorongás és unalom, amelyet az életidegen fikciók hajszolása, a felejtésnek tanítás-tanulás, a belső motiváció nélküli teljesítmény kényszere megkövetel, illetve okoz, hirtelen hatalmas tér nyílna az alapkészségek kifejlesztésére, a tartalmas gyerekkorra, érvényesülne a gyermekkori kíváncsiság motiváló ereje; az iskolában az történne, ami az egyén sikeres életgyakorlatát, az egyéniség kibontakozását szolgálja, és nem a diszciplinált társadalom föltöltését diszciplinált egyedekkel.” Révész elvtárs = Béndek Péter 2.0.... = Matuska Szilveszter

Ezt nagyon kevesen tagadják, de éppoly kevesen vonják le a következtetést, amely adódik belőle." egy következtetés: kezdjük a könnyítést a holokauszt mellőzésével, ennek tényleg alig van haszna az életben.