Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
A franc se értette évekig, hogy mit is takarnak a „független, objektív” jelzők.
„A liberálisok megtalálták a saját siratófalukat (az igazi nem jó, egyrészt a hülyevallásosok helye, másrészt nemrég ott járt Orbán is): a korábbi State Departmentet. A levitézlett hillarysta amerikai külügy emléke előtt fognak pityeregni, és ritmikusan ismételgetni a »kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi« szlogent.
Úgy tűnik ugyanis, hogy az amerikaiak bevágták az ajtót a korábbi külügyi apparátus azon terve előtt, hogy 200 millió forinttal támogassák az »objektív (értsd: ellenzéki) médiát« az elmaradott magyar vidéken. Talán még az internetet is bevezették volna ebből a pénzből Budapest közigazgatási határain kívül (és itt szeretnénk jelezni liberális barátainknak, hogy ez a határ nem a Boráros térnél található). Ahol meg mégsem tudták volna bevezetni, ott kinyomtatta volna a volt főpolgármester.
A franc se értette évekig, hogy mit is takarnak a »független, objektív« jelzők, de e gyászos epizódnak hála most már mi sem halunk meg hülyén: külföldi érdekek és pénz által támogatott dolgokról van szó. Persze, a jelzőknek minősítő előfeltétele is van. Haladó, demokratikus helyről kell érkeznie a támogatásnak. Ellenkező esetben, ha például az orosz elnök lefizet két trollt, hogy kommenteljen csúnyaságokat Hillary Clinton bukott elnökjelölt Facebook-oldalára, az a legdurvább autoriter beavatkozás más országok belügyeibe.”