„Stadiont a CEU helyére! Akadémikusok helyett futballakadémistákat!
A korábbi, CEU melletti tüntetéseken ironikus szlogennek fogtuk volna fel az ilyen mondatokat, ma viszont lassan kezdhetjük őket a közeli jövő előrejelzésének tekinteni.
A CEU-t ugyanis a hatalom igyekszik végképp ellehetetleníteni, az akadémiai kutatást pedig erőszakkal központosítani. A kormány és propagandasajtója természetesen váltig állítja, hogy szó sincs ilyesmiről. Ebből tudhatjuk, hogy de. Nagyon is.
(...)
Most inkább az a taktika, hogy a kormány rászorítsa a CEU-t, menjen csak el magától. És akkor a szokásos hazug cinizmussal lehet blablázni, hogy Soros nem akarta betartani a törvényeket.
De ezek technikai részletek.
A lényeg: a civilizált világban példátlan törekvés, hogy a hatalom minden eszközzel ki akarjon szorítani egy nemzetközi tekintélynek örvendő egyetemet.
De miért jó ez nekik? Hiszen a tudás- és szellemellenes provincializmus jelképeként híresült el mindenütt ez az otromba támadás. Valamiféle katatón sorosozásra alkalmas ugyan ez az akarnokság, de még ez sem igazán hatékony. Mert hát azért anyázni valakit, mert a saját vagyonából(!) hoz létre egy, a közt gyarapító, nemzetközileg jegyzett intézményt? (Miközben a NER-oligarchák éppen fordítva: a közvagyont fosztogatva gyarapítják a saját vagyonukat.) Nagyon úgy tűnik, hogy ezt az akciót jórészt a kontroll nélküli hatalom önélvezetének kéje, »a bárki játékszerét elvehetem a homokozóban« gyönyöre motiválja.”