Értsétek már meg: nincs olyan, hogy progresszív dzsihadista
Ebből nincs olyan, hogy progresszív, hacsak nem számít annak az, hogyan húzzák meg a kést finoman és ügyesen a torkunkon.
A progresszívek ma a globális tőkével szövetkeznek, mint a Pride-ok egyértelműen mutatják. A keresztényeknek ezért a munkásosztály mellé kell állniuk. Kulturális reálpolitikára van szükség.
„A New York Pride Parade az elit hatalmának egyértelmű kinyilvánítása. Mint a Human Rights Campaign feje mondta 2006-ban: »a vállalati Amerika sokkal előrébb tart Amerikánál, az LMBT-emberek egyenlőségét tekintve«. A nagyvállalatok finanszírozzák az LMBT-ügyeket, lobbiznak a vallásszabadságot védelmező törvények ellen, és a melegeket a fogyasztás ügynökeiként mutatják be.(…)
Ezek a kultúrharc valódi frontvonalai. Az egyik oldalon ott vannak a menedzserosztály jólfésült tagjai, akik szerint a munkaerő, a javak és a tőke szabad áramlásának bármilyen korlátozása a »globális értékek« megsértése. Teljes mértékben támogatják a neoliberalizmus központi projektjét: a piacok elszigetelését a demokratikus nyomásgyakorlástól. Ugyancsak szeretné, ha az vágyakat felszabadítanánk minden kulturális, jogi és erkölcsi gát alól. A másik oldalon különböző politikai irányzatok mosdatlan hívei állnak, akik úgy gondolják, hogy a gazdasági életre is vonatkozik a politikai autoritás, aminek ma a nemzet a letéteményese. Ők hisznek a morális normákban és a nemzeti határokban.
A keresztényeknek kulturális reálpolitikát kell folytatni. A házasság jelentésének semmilyen elmagyarázása – legyen az akármilyen jó érvelés, akármennyire szigorúan szekuláris – sem tudja legyőzni azt a menedzserelitet, amely teljes mértékben ellenzi azt a társadalomképet, amelyben a keresztények remélnek. Eme tény beismerésének elmaradása végzetes volt a tradicionalisták ügye számára. Míg ugyanis a liberális társadalmi változások ellen érveltek, támogattak olyan gazdaságpolitikákat, amelyek rossz hatással voltak természetes szövetségeseikre és segítették ellenfeleiket. Törölközőt nyújtottak saját sírásóiknak.
A progresszívek ma a globális tőkével szövetkeznek, mint a Pride-ok egyértelműen mutatják. A keresztényeknek ezért a munkásosztály mellé kell állniuk, ami vallásosabb, változatosabb és hazafibb, mint a menedzserelit. A keresztények csak úgy kerülhetik el a bukást, ha csökkentik az egyenlőtlenségeket és korlátozzák a nagyvállalatokat. Csak a szabadpiac és a nyitott határok ideológiájának kikezdése által juthatnak előrébb a saját eképzelésük szerinti közjó felé vezető úton. A tudatos tőke és a munkásosztály közti harc ugyanis meghatározza a kultúrharc kimenetelét.”