Putyin megmutatta a világnak, hogy Oroszország nem az, aminek a liberális Nyugat lefesti.
„A Tisztelt Olvasók zöme – gyanítom – legalább néhány pillanatot látott a VB-ről. Saját szemével is meggyőződhetett: a stadionok valamiért nem akartak összeomlani, a nézőtérről nem, hogy Sztálin képek ezreit, de agyament rasszistákat sem tudtak mutatni; helyettük csinos lányok és jókedvű, lelkes szurkolók tűntek fel mindenütt. Aki utána olvasott, akár még a Putyint megrendelésre gyűlölő libbal médiában is, az is azt tudhatta meg: Oroszországban rend és tisztaság, biztonság és jó vendéglátás volt. Ja, és szinte minden sarkon ott a szabad wifi.
Milyen volt maga a VB? Nem mennék bele szakmai témákba, ebben a kérdésben vannak nálam sokkal bölcsebb ítészek is.
Ami viszont biztos: Putyin megmutatta a világnak, hogy Oroszország nem az, aminek a liberális Nyugat lefesti.
Biztos lesz, aki azt mondja majd, ez a világbajnokság csak egyfajta Patyomkin-falu volt. Hát…
Akkor Oroszország piszok gazdag ország. És igen ügyesen gyakorolja befolyását.
Mert másképp hogyan lehetne tizenegy, milliós lakosságú városból látszat-települést teremteni? Átverni több, mint egymillió vendégszurkolót, az egész nemzetközi médiát?
Ugye, ezt nem gondoljuk komolyan?”
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
A német AfD vezetője az orosz energiát kívánja vissza, a Bizottság szerint hiába.
Kijev szerint egy Moszkva melletti műholdas kommunikációs központot is eltaláltak.
A CSIS szerint az ukrán drónhadviselés jelentősen növelte az orosz veszteségeket.
Az Európai Néppárt elnöke nagyon örül a magyar kormányváltásnak.
