Menjünk a Bolsojba!

„Ha valamilyen csoda folytán az életem úgy alakulna, hogy néhányszor mégis eljutnék a Bolsojba, semmiképpen nem állítanám szembe a moszkvai operapalotát a bécsi, illetve a nyugat-európai dalszínházakkal. Zenei világuk hasonló, de messze nem azonos. Csajkovszkijt és Muszorgszkijt játsszák Nyugaton is, ahogyan Mozart, Verdi és Puccini remekei is szerepelnek a Nagy Színház repertoárján. A zenék és az operák világa azonban magával ragadóan sokszínű, mint egyébként életünk szinte minden terepe, s az eltérő stílusok, hagyományok, zenei interpretálások, rendezői elgondolások jól kiegészítik egymást. Rimszkij-Korszakov, Glinka vagy éppen Dargomizsszkij egy-egy ritkán játszott munkájáért csak-csak Moszkvába kellene utazni, ahogyan, mondjuk, Giordano, Berlioz vagy éppen Richard Strauss dalműveit inkább érdemes Bécsben és másutt Nyugaton keresni, a másik Richardról nem is szólva. Wagner, bár 1863-ban fellépett a Nagy Színházban, értelemszerűen inkább Nyugat-Európában, például Bécsben van otthon.

Vagyis egy-egy bécsi, grazi, milánói vagy más operalátogatással jól megférne egy moszkvai kiruccanás. De ha ez nem megy, akkor legalább ott tartanánk a Nagy Színházzal, ahol a Metropolitannel vagy a Covent Gardennel. A csodás technika és egy-két nyugati alapítvány önzetlen adakozókedve jóvoltából elég csak a Művészetek Palotájába vagy az Urániába elballagni, s máris láthatjuk-hallhatjuk a pompás szereposztású New York-i vagy londoni előadásokat, olykor világhírű orosz operacsillagokkal, így a tragikusan fiatalon elhunyt Hvorosztovszkijjal vagy éppen a tüneményes Netrebkóval. Milyen szép lenne, ha nem csak a Bolsoj balettjeit, hanem operaelőadásait is megnézhetnénk a Rákóczi úton, igazán tehetne valamit ez ügyben a magyar kultúrdiplomácia. Szaladnék ez esetben is az Urániába, s még ennél is szívesebben repülnék Moszkvába, de hiába akarok, földrajzi és anyagi korlátok akadályoznak ebben. S ezekről a pofonegyszerű adottságokról ne tudna a miniszterelnök?

Szó sincs róla, csak éppen azt tette, mint általában. Mindig annak beszél, aki éppen hallgatja, ezúttal vendéglátójának akart kedvében járni, szavai neki szóltak, nem a hazai közönségnek. ”