Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Itt a nyár, nehogy már lesifotósok lekapják nagyjainkat luxusjachton vagy helikopteres vadászaton, esetleg gyanús alakokkal ebédelgetve.
„Kérem, engem zaklatnak. Ezt most tudtam meg, miután tanulmányoztam a kormány törvényjavaslatait. Persze nem szexuálisan zaklatnak, ez nagymamákkal viszonylag ritkán fordul elő, de jogilag és politikailag nagyon is. Ebben az értelemben »me too«. A Btk szerint a zaklatás tényállása forog fenn, ha valaki »abból a célból, hogy mást megfélemlítsen vagy más magánéletébe ill. mindennapi életvitelébe önkényesen beleavatkozzon, őt rendszeresen/tartósan háborgatja«. Minősített eset, ha az illető ezt »hatalmi vagy befolyási helyzetével visszaélve követi el«. Engem speciel az állam zaklat. Önkényesen bele akar avatkozni a magánéletembe, háborgat, gyakran megfélemlíteni is szeretne. Mindezt hatalmi helyzetével visszaélve. Már éppen elég zaklatott vagyok, de nem hagyja abba.
A helyzet tényleg tűrhetetlen, érthető, hogy nagy sürgősséggel hajtják végig a parlamenten a Btk »zaklatás« fejezetének kiegészítéséről és »a magánélet védelméről« szóló indítványokat. Persze nem lehet mindenkit egyszerre zaklatásmentesíteni, én majd valószínűleg később jövök, a képviselőkkel, kormánytagokkal, Nemzeti Bankkal, ügyészséggel és más hivatalos személyekkel kezdik.
Azt már felfogtuk, hogy a házuk előtt nem lehet tüntetni. De kiderült, hogy a magánéletük további védelemre is szorul, elvégre nem vagyunk az erdőben. A politikust, bankelnököt, főügyészt »hivatalos tevékenységével össze nem egyeztethető helyen vagy időben« ne zaklassák. Sajnos elég kevés összeegyeztethető hely van, hiszen az Országház nagyobb részéből kitiltották az újságírókat. Ha viszont a képviselő onnan kiteszi a lábát, feltehetőleg átlép a nem hivatalos zónába, ott meg pláne tilos kérdéssel, véleménnyel abajgatni. Az ilyesmi akár két év elzárással járhat. Külön kiemelik, hogy szabadságuk alatt sem szabad ilyen csúnya dolgot tenni, ami magyarázza a nagy sietséget. Itt a nyár, nehogy már lesifotósok lekapják nagyjainkat luxusjachton vagy helikopteres vadászaton, esetleg gyanús alakokkal ebédelgetve.”