Orbán nem elhagyni, hanem elfoglalni és átformálni készül Európát

„Ez rámutat arra, hogy az egész beszédet végigkísérte az Orbánt olyannyira jellemző kettősség, miszerint hazai és sok esetben európai riválisait messze felülmúlóan kitekint a politizálás megszokott határain túlra, egyre tágítja is ezeket a határokat. Nemhogy jóllakottá válna, de ambíciói egyre magasabbra hágnak. Nélkülözhetetlen politikusi képesség, hogy a nagy képből konkrét politikai lépéseket tud levezetni. Másfelől azonban mégiscsak doktriner abból a szempontból, hogy minden tényt a maga érdekeinek abroncsába tör bele, s miközben elutasítja a gondolkodási alternatívátlanságot, a ki kit győz le szellemében maga is azt hirdeti. Csak éppen a saját magáét. Orbán világában minden iránytű egyazon irányba mutat: őrá.

A haladás iránya pedig most Európa, Brüsszel meghódítása. A miniszterelnökök elvesztésével, meggyengülésével küzdő Európai Néppárt nemhogy Orbán megfenyítéséig nem jutott el, de mintha megfordulna a folyamat. A magyar miniszterelnök zsarolja azzal a Néppártot, hogy ha sokat hepciáskodnak holmi demokratikus intézmények sorsa, meg lopások miatt, akkor fogja a Fideszt, és kiviszi a pártcsaládból. Olyan időkben, amikor néhány voks is sokat számíthat az Európai Parlamentben, egyáltalán nem mindegy, hova ül a tizenvalahány fideszes képviselő. Az sem, Orbán kiknek az oldalán vonható be az Európai Tanács alkuiba.  A pávatánc virtuóza már rég nem védekezik, hanem támad, felveri az árát, elvbarátai előretörését, bírálói meggyengülését prognosztizálja 2019-re. A Juncker-féle Európai Bizottságot máris átadta a múltnak. A következő 300 napban a Bizottságot végképp lekezelő fölénnyel fogja illetni a magyar kormány, teljesítménye alapján talán nem is érdemel többet, s minél többször háríthatja el nyers modorban Brüsszel kritikáját, annál jobb.

Az aduász a bevándorlás-ellenesség, amit Orbán már kétszer is kipróbált, a 2016-os, bár eredménytelen, de több mint hárommillió támogatót hozó népszavazáson és az április parlamenti voksoláson. A témától Orbán 2019-ben is elsöprő győzelmet vár. A hazai hegemón pártrendszerben nem látszik ok, amiért ez ne következne be.

Ám Orbán nem elégszik meg azzal, hogy az európai magyar képviselői kontingenst felértékelje. A bevándorlást az egész európai választás tétjévé akarja tenni, kontinensszerte növelve a nacionalisták internacionáléjának befolyását. Megkezdődött a keresztény demokrácia magyar modelljének exportja, a bevándorlás elutasításával összefüggésben fő politikai kérdéssé válik a „variálható” családmodell és a hagyományos család ellentétbe állítása. Orbán, aki az illiberális berendezkedést bíráló elemzések, könyvek negatív főszereplője, ugyanilyen tempóban vált a bevándorlás-ellenes és az úgymond gender-ideológia elutasítóinak plakátemberévé.”