„Beteg emberek sorsából, manipulált adatokkal, a valóság folytonos meghamisításával politikai tőkét kovácsolni nem szép dolog. Az ilyesmi az április nyolcadikai parlamenti választások tükrében nem is szokott sokat hozni a konyhára. Holtakkal kufárkodni viszont nemcsak hogy nem szép dolog, hanem egyenesen aljasság, amire csak válogatott szélhámosok vetemednek, és amelyre természetesen akad példa más időkből is. Gondoljunk csak Gogol zseniális regényére, a Holt lelkekre és a regény szélhámos főhősére, Csicsikovra. Ez a minden hájjal megkent szédelgő az orosz törvények útvesztőit kihasználva holt lelkek, azaz holt jobbágyok százainak tulajdonjogát vásárolja fel, akiknek fiktív tulajdonosaként aztán busás kölcsönöket vehet fel a banktól.
Csicsikov arra építi tervét, hogy szélhámossága csak a következő revíziónál derülhet ki, addigra pedig ő már túl lesz árkon-bokron, és vígan éli életét a pénzzel. Üzelmeiben cinkosként számíthat a holt lelkek gazdáira, a romlott, tudatlan nemesekre. Ők ugyan tisztában vannak a halott emberek adásvételének törvénytelenségével, de mivel a csalással pénz üti a markukat, hajlandók szemet hunyni felette. A nagy irodalmi művek attól halhatatlanok, hogy minden kor számára vannak üzeneteik, amelyeket összevetve saját konfliktusainkkal, tisztábban látjuk a világot és benne önmagunkat.
Gogol regényéről például óhatatlanul eszünkbe jutnak a magyar Csicsikovok és cinkosaik, a busás banki kölcsönökről a parlamenti naplopással és szemfényvesztéssel megszolgált busás jövedelmeik, és most már eszünkbe jutnak a holt lelkek is. Róluk a következő revízión, a mi esetünkben a következő választásokon a magyar Csicsikovoknak majd számot kell adniuk. Ne felejtsük el nekik ezt se!”