„Az Egyesült Államokban már irtják a fehér férfi filozófusokat a könyvtárakból, mert »túl sok van belőlük«. Minek nekünk Sartre vagy Platón, ha van helyette XXI. századi magát egyszerre feketének és sárgának is érző nemtelen transzhibrid filozófus? Kirostázni egy csoportot azért, mert többségben vannak, vagy csak arra hivatkozva, hogy nem fekete, nő vagy más kisebbségben élő esetleg elnyomott: ez a mértékű cenzúra miben más, mint a könyvégetés? Mindenesetre illik a píszí logikába, ami konkrétan könyveket tiltat be, és a lehető legszélsőségesebben korlátozza a szólásszabadságot, miközben ezt tűzi zászlajára. Szabadságot hirdet, mégis folyamatosan korlátoz és cenzúráz.
A probléma valahol ott kezdődik, hogy hatvanhetedik nemet is kitalálunk, a valóság elfogadása helyett. A valóságban pedig létezik a biológia, és annak egészen egzakt tézisei, ezekhez pedig sokszor elvárások is társulnak. Az elvárások és feladatok alól viszont könnyebb kibújni úgy, ha a környezetemben keresem a hibát, mint inkább vállalom a saját hiányosságaimat. Könnyebb arra hivatkozva élni, hogy én belül inkább egy nemtelen örökké húszévesnek érzem magam, mint megállapodni. Pedig csalódást fog okozni, ha a szivárványzászló egy újabb színétől várjuk a kiteljesedést, a magunk elakadásaival és feladataival való szembenézés helyett.”