Nem csoda

„Azonnal el kell zavarni a sportág környékéről a magyar labdarúgásnak azon szereplőit, akik futballcsodának tartják a horvát válogatott bejutását a világbajnokság döntőjébe. A magyar foci (labdarúgás nálunk sajnos nem létezik, azt a vb-n látunk) ugyanis azért nem jut előrébb, mert kizárólag dumában erős. Mindenre van magyarázat. Ha valami nem sikerül, akkor mindig a körülmények a hibásak.

Horvátországban csupán négymillióan élnek, nem épülnek új futballstadionok, nincs tíz évre elkészített futballstratégia, amelyre hivatkozva minálunk állami milliárdokat vesz fel a szövetség (aztán következmények nélkül marad, hogy a megfogalmazott célokból szinte semmi sem valósul meg). A horvát bajnoki meccsekre kevesebben járnak, mint nálunk. Mégis, a legjobb horvát játékosok Európa legerősebb bajnokságainak élcsapataiban szerepelnek.

Miért alapember Luka Modric a Real Madridban, Dejan Lovren a Liverpoolban, Mario Mandzukic a Juventusban? A magyaroknak miért Kazahsztán, az Egyesült Arab Emirátusok vagy – a szerencsésebbeknek – az Egyesült Államok jut? A válasz az szokott lenni, hogy más a mentalitás, a közeg.”