Ilyen többség birtokában nekitámadni a Kúriának felesleges ostobaság, és alkotmányos bunkóság.
„A Kúria intellektuálisan nem nőtt fel a feladatához – nyilatkozta Orbán Viktor, kétharmados parlamenti többséggel a háta mögött arra a bírósági ítéletre reagálva, amely helyben hagyta a Nemzeti Választási Bizottság döntését több mint négyezer – nem a törvényben megszabott feltételeknek megfelelően – beérkezett levélszavazat megsemmisítése ügyében. Orbán szerint »a Kúria ezzel a döntésével elvett egy mandátumot a választóinktól. A Kúria egyértelműen és súlyosan beavatkozott a választásokba«. A Fidesz Alkotmánybíróságig vitte a kérdést, amely visszautasította a Kúria döntése elleni alkotmányjogi panaszt. Mellőzzük most azt a kérdést, hogy jogosan semmisítette-e meg a választási bizottság az ominózus levélszavazatokat, sőt még azt is, hogy vajon tényleg az összes érvénytelen szavazatot a Fidesz kapta-e, mert ezt a jogorvoslat keretében az erre hivatott bíróságok eldöntötték.
A parlamenti erőviszonyokat egyébiránt nem befolyásolta a döntés: a miniszterelnök állításával szemben nem eredményezett volna a Fidesz számára plusz egy mandátumot az sem, ha érvényesek lettek volna ezek a vitatott levélszavazatok. Az Orbán Viktor által vezetett pártszövetség újabb négy esztendőre kapott nagyon erős felhatalmazást, kétharmados parlamenti többségük birtokában megtehetnek bármit, sőt ennek a bárminek az ellenkezőjét is.
Egy ilyen többség birtokában – minden alap nélkül – nekitámadni a Kúriának nem csupán felesleges ostobaság, hanem – keményebben fogalmazva – alkotmányos bunkóság. Ha az állampolgároknak kutya kötelességük elfogadni és végrehajtani az ügyükben meghozott bírósági ítéleteteket, akkor a végrehajtó hatalom feje, a miniszterelnök is viselkedjék törvénytisztelő állampolgárként, fogadja el a hatalommegosztás demokratikus alapelveit, és nyilatkozataival ne próbálja meg a független igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat megingatni.
A tanult bírák a Kúrián intellektuálisan nem nőttek fel a feladatukhoz – ízlelgessük még egy kicsit ezt a veretes orbáni szöveget. Vajon intellektuálisan mennyire nőttek fel a törvényalkotói feladathoz azok a honatyák és honanyák, akiket a kormányzó pártok pártlistán juttattak be a Tisztelt Házba? Olcsó poén lenne felemlegetni néhány – intellektuálisnak aligha tekinthető – megbotránkoztató megszólalást, »teljesítményt«.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Andrij Szibiha ezt nem teszi zsebre.
Az uniós csúcs végén nem az eredeti forgatókönyv valósult meg.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Az ellenzék azt hitte, a miniszterelnök menekül, pedig épp most mattolta őket. Schiffer András szerint Orbán Viktor tudatosan váltott, és beállt abba a pozícióba, ami eddig mindig tarolást hozott – miközben Tarr Zoltán egyetlen elszólással leplezte le a Tisza Párt valódi ajánlatát.
Hosszú éjszaka után a valóság utolérte Brüsszelt, maradt a kényszermegoldás.
Elképesztő mértékben csökken a benzin ára a hétvégén.
Folyamatban van a büntetőeljárás.
