Kinek kell a Heti Válasz?

„Aztán az utóbbi években a Heti Válasz úgy kezdett kiemelkedni, ahogy környezete leromlott. Ekkor világlottak ki mindig is megvolt értékei. Azaz miközben mindkét oldal egyre szélsőségesebb lett az évek óta folyó kampányban, a Heti Válasz megtartotta a helyes mértéket.

Szerzői azt írták, amit gondoltak, nem parancsot vagy elvárást követtek. A Heti Válasz nem írt vállalhatatlant; nem volt lapjain félelemkeltés, gyűlöletszítás. Megmutatta, hogy az elkötelezettség nem jár bezárkózással, nem tartotta eleve rossznak, aki másként gondolkozik. Nyitva állt a másik fél meghallgatására – amíg erre egyáltalán a másik fél lehetőséget adott neki.

Nem értettem egyet mindenben a Heti Válasszal. Időnként bosszantott a túlzottan óvatos fogalmazás. Máskor érdemben is nagyon más véleményen voltam. De meg kell hagyni, a Heti Válasz sosem vont vissza semmit, s el sem tudom képzelni, hogy egy kritika után szánalmas magyarázkodásba kezdett volna. Sőt: a diplomáciai hang mintegy megelőző szándékkal szólalt meg, például a vezércikk magasában – tényfeltárásban, konkrét témában nem óvatoskodtak. A tényfeltárást ki kell emelnem, mert alapos volt, főleg gazdasági és pénzügyekben, visszaélés feltárásában vagy céghálók felgöngyölítésében, s mindvégig tárgyilagos és bizonyítékon nyugvó maradt, a korábbi »elmúltnyolcévben« éppen úgy, mint a közelebbiben. S ennek óriási értéke, hogy a magát jobboldaliként meghatározó közönség egyébként aligha kapott volna tényszerű képet ezekről az ügyekről és folyamatokról. Ide kívánkoznak még az elemző cikkek, például külpolitikáról. Azért van szükség hetilapra, hogy az online hírfolyam állandó jelen ideje fölé emelkedjék. Ez a reflexió helye: bizonyos távlatból átlátni a forrásokat, az összefüggéseket, értékelni és megalapozott véleményt formálni.”