Büszkék vagyunk

„A hétvége szenzációját nem az Angela Merkel szervezte EU-minicsúcs, nem is a török elnökválasztás, és még csak nem is a német fociválogatott feltámadása szolgáltatta, hanem az a Peter Pellegrini által közzétett fotó, amelyből kiderül, hogy Orbán Viktor mára nemcsak Magyarországot nőtte ki, és érzi szűknek a maga számára, hanem az öltönyét is. Vagyis arra az örvendetes állapotra utal, hogy a magyar kormányfő nem elégszik meg a hazai előadásokkal, tágasabb porondra vágyik, s ezt alátámasztandó két, esetleg három számmal kisebb zakót öltött magára, ezzel is mutatva azt a szűkösséget, azt a provincializmust, amit ma még (el)viselni kénytelen.

Azt azonban nem értem, hogy miért választott a zakóhoz két, esetleg három számmal nagyobb nadrágot. Hacsak nem arra akart utalni vele, hogy akad még, amit meghosszabbítana, nem csupán a felcsúti kisvasutat Bicskéig, sőt Lovasberényig. Ám ez már olyan szofisztikált jelentésárnyalat lenne, amit még a miniszterelnök stílustanácsadóiról sem feltételezünk. Maradjunk annyiban, hogy Orbán stylistjai nemcsak azt mutatták meg, hogyan lehet divatot diktálni Európának – sőt, az egész világnak –, de egyfajta nemzeti karaktert is adtak a miniszterelnök öltözékének a magyaros bő gatyával. Nem osztom azokat a véleményeket, melyek szerint a fotón Orbán »egy tőről metszett gengszterrappert« alakítana, aki a visegrádi rosszfiúkkal már a kitörése előtt megnyerte a nemzetközi rapháborút.

Hogy mi járhatott Szlovákia miniszterelnökének a fejében, amikor posztolta az ominózus, a csütörtöki V-4 találkozón (plusz Sebastian Kurz, Ausztria) készült képet, ugyancsak nem tudjuk. Feltételezéseink ugyan vannak, de ezek egyrészt annyira inkorrektek politikailag, hogy még Orbánra vonatkoztatva sem vállalhatóak, másrészt pedig súlyosan sértik a személyiségi jogokat. (Arról nem is beszélve, hogy mit kapnék a szerkesztőmtől, ha néhány nyomdafestéket nem tűrő kifejezést próbálnék meg becsempészni decens lapunkba.)”