Ha most a magyar kormány mégis be akarja építeni az Alkotmányba a keresztyénség fogalmát, akkor nagyon is a mai európai szellemi folyamatok leglényegesebb pontjára tapint, mert megkérdőjelezi a liberális kulturális hegemóniának, azaz a semlegesnek kikiáltott, állami szintre emelt ideológiának azt a valódi természetét, amely minden egyéni szabadságtörekvéssel szemben semleges, kivéve azzal a szabadságtörekvéssel, amely az egyént közösségi-történeti kontextusba helyezi és összefüggésbe hozza a keresztyén civilizáció fogalmával
Szó nincs itt persze valamiféle restaurációról, az egyház és állam szétválasztása elvének feladásáról, hanem annál inkább arról a felismerésről, hogy igenis létezik egy átfogó és összegző európai kulturális identitás, amelynek legszélesebb, megváltozhatatlan és felszámolhatatlan kerete a keresztyénség. Az az európai állam, amelyik ezt nem ismeri fel, s polgáraira a kulturális relativizmus állítólagosan semleges ideológiáját akarja ráerőltetni, bukásra van ítélve, mert nem ismeri az egyén eredetének történelmi időkön átnyúló civilizációs vonatkozásait, minek következtében nem is érti az embereket. Ez hétköznapiasan úgy hangzik, hogy a liberalizmus nem érti a vidéket.”