Jog a damaszkuszi úthoz

„A rasszizmus elleni harc fő akadálya ma nem a Jobbik, hanem Magyarország kormánya. A migránsellenes kormányzati propaganda melegágya a rasszizmusnak, ez a legkártékonyabb szocializációs folyamat. A Soros György elleni szennyáradat pedig az antiszemitizmust gerjeszti. Ha a menekültek elfogynak, a gerjesztett gyűlölet akkor is marad, csak más célcsoportok után néz. Mifelénk mindig kéznél van a honi cigányság és zsidóság. Most is jól fognak jönni, no nem nyíltan, hanem kettős beszédbe kódolva.

A Fidesz egy párttól, a Jobbiktól félt. Vona Gábor pártja volt az egyetlen, amely érzékelhető, sőt mérhető vidéki aktivitással bírt. A magukat demokratikusnak nevező pártok egytől egyig a városi értelmiséget célozták, amelynek létszáma korlátos, ezért nem nőtt a támogatottságuk. Az »egy a tábor, egy a zászló« politikának következménye a centrális erőtér kialakulása. A Fidesz középen, tőle balra a demokratikus ellenzék, jobbra pedig a Jobbik. A két oldal a Fidesz forgatókönyve szerint soha nem ér, vagy érhet össze, következésképpen a kormánypárt kimozdíthatatlan a hatalomból. Így is lett.

De vajon mi kényszerítette az ellenzéket arra, hogy a Fidesz forgatókönyve szerint alakítsa szövetségi politikáját? Mikor jön el annak az ideje, hogy saját forgatókönyvük alapján taktikai és stratégiai céljaikat harmonizálva kezdjenek el dolgozni? Egyáltalán, képesek saját forgatókönyvet kidolgozni? Adnak-e jelet viselkedésük változtatásának szándékáról? Vagy ugyanúgy, pártérdek vezérelte akarnak nekivágni a jövő évi két választásnak?

Ameddig nincs ilyen ellenzéki forgatókönyv, marad a Jobbik egységes ellenzéki elutasítása. És még valami marad: a Fidesz kormány, a maga ellenzékével. És mindez a politikai katyvasz az ország, a nemzet nyakán.

Ötszáz éve Luther Márton azt találta mondani, minden órának megvan a maga parancsa. Egyéni és közösségi sikereink alapja az, hogy megértjük-e az óra parancsát. Ha magyar polgárok megértették, és többen szavaztak a leváltásra, mint a kormány maradására, az ellenzéki pártok miért nem értették az óra parancsát? A május elsejei semmitmondó párbeszéd nélküli pártbeszédek nem sok reménnyel kecsegtetnek arra nézvést, hogy valaha megértik. Akkor, mi végre is léteznek?”