A bajor huszárvágás

„A harmadik: Merkel és Seehofer 2003 óta kibékíthetetlen ellenfelek. Az ambiciózus CDU-elnök asszony ideológiailag maga alá akarta gyűrni a szociálisan érzékenyebb CSU-t, aminek egyedül Seehofer állt ellen, és ezért tisztségeivel fizetett. De két év múlva visszazsarolta magát Merkel kormányába, kitéve magát a kancellár általi megszégyenítéseknek. 2008-ban azután – mint a bajor haza megmentője – Münchenbe vonult el a kormány élére. A migránsválság első napjától kezdve ellentmondott Merkel irányelveinek és kétségbe vonta a »Wir schaffen das!«-t, vagyis a híres kijelentést arról, hogy »Megcsináljuk!«. A kancellár elégedetten nézte, hogy a baloldali és liberális sajtó Seehofert ugyanúgy gúnyolta, mint akkoriban Orbánt.

A negyedik: Merkel se a CDU-t nem tudta a régi választási sikereihez visszavezetni, se az európai egyesülést ellenző AfD feltörését megakadályozni, de még fékezni sem. A baloldali és félbaloldali pártok viszont 8 és 18 százalék között mozognak, de együttkormányzásra képtelenek. Ebből Merkel arra következtethet, hogy senki sem alkothat kormányt a CDU és őellene. Közben azonban a CDU arra a következtetésre is juthat, mindegy, melyik politikusa tölti be a kancellári posztot, így alkalom nyílhat a generációváltásra.

Orbán ambivalens érzésekkel nézheti barátja, Seehofer huszárvágását, mert Magyarország is a biztonságos országok közé tartozik, amelyekből Seehofer ezentúl egyetlen regisztrált bevándorlót sem akar átvenni. Merkel gúnyosan várhatja, ebből mi következik. Még az is kiderülhet: megint berlini szereposztásról volt szó, színházat játszanak a német nép és az európai kormányok előtt, ezzel a módszerrel Németország régóta sikeresen érvényesíti nemzeti érdekeit.”