„Tehát amikor szexuális egyenlőtlenségekről beszélünk, valójában arról van szó, hogy hogyan tudna minden férfi szexhez jutni és ehhez nőket használni.
A nők (mint a társadalmat alkotó egyének) kimaradnak az elemzésekből, nem jelennek meg, mint az újraelosztás haszonélvezői, ők csak azok, akiket szét kéne osztani. Mivel az Incel mozgalom tagjai az elutasítottságukat a hátrányos kinézetükkel keretezik, a közbeszédben az nem merül fel, hogy vajon hogyan bánhatnak a nőkkel azok a férfiak a hétköznapokban, akik leplezetlenül nőgyülölő kommentekkel és párbeszédekkel töltik mindennapjaikat az interneten, egy nőgyülölő világ kreálásával. Vagy ahogyan a torontói támadás is mutatja, akár meg is ölik őket, ha arról van szó. Felmerül, hogy a nők esetleg ezért nem szeretnének ezekkel a férfiakkal lefeküdni.
Olyan érvelések is felmerültek, hogy valójában a radikális mozgalmak (lsd. Incel) azok, amelyek kimondják az igazságot és keretezik a valódi társadalmi problémákat. Tehát, hogy a szexuálisan frusztrált férfiak tömegeinek problémáit – a frusztrált nők ugye kimaradnak az elemzésből – meg kell oldani. Azonban az Incel mozgalom nem egy, a valóságtól teljesen elrugaszkodott társadalom képét festi fel, hanem a létező társadalmi rendet radikalizálná. Ezért is lehetséges rögtön olyan megoldásokhoz nyúlni, amikor a szex újraelosztásáról van szó, mint a férfiak által a prostitúcióban élő nők használata, vagy a szexrobotok.
A feminista kritikák (és főként a radikális feminista kritikák) központi témája a kapitalista patriarchális rend kritikája, ami többek között kitermeli a szépségipart, a maszkulinitáshoz és a femininitáshoz kapcsolódva (az »igazi férfiról« és az »igazi nőről« alkotott képeink) a normatív testképekről kialakított képeinket és az osztálykülönbségeket. A verseny az elit és a felsőosztálybeli emberek továbbgazdagodását segíti, míg az alsóosztálybelieknek nagyon kevés az esélyük a társadalmi mobilitásra. Ahogyan a kapitalista patriarchátus alapvetően a középosztálybeli kulturális és gazdasági tőkére épít, ugyanúgy a maszkulin jellemvonásokat részesíti előnyben, – melyeket a társadalom a szocializáció során a férfiaknak tulajdonítja – többek között ezzel megteremve az osztálykülönbségeket a nők és férfiak között.”