Vajon hogyan bánhatnak a nőkkel azok a férfiak a hétköznapokban, akik leplezetlenül nőgyülölő kommentekkel és párbeszédekkel töltik mindennapjaikat az interneten, egy nőgyülölő világ kreálásával.
„Tehát amikor szexuális egyenlőtlenségekről beszélünk, valójában arról van szó, hogy hogyan tudna minden férfi szexhez jutni és ehhez nőket használni.
A nők (mint a társadalmat alkotó egyének) kimaradnak az elemzésekből, nem jelennek meg, mint az újraelosztás haszonélvezői, ők csak azok, akiket szét kéne osztani. Mivel az Incel mozgalom tagjai az elutasítottságukat a hátrányos kinézetükkel keretezik, a közbeszédben az nem merül fel, hogy vajon hogyan bánhatnak a nőkkel azok a férfiak a hétköznapokban, akik leplezetlenül nőgyülölő kommentekkel és párbeszédekkel töltik mindennapjaikat az interneten, egy nőgyülölő világ kreálásával. Vagy ahogyan a torontói támadás is mutatja, akár meg is ölik őket, ha arról van szó. Felmerül, hogy a nők esetleg ezért nem szeretnének ezekkel a férfiakkal lefeküdni.
Olyan érvelések is felmerültek, hogy valójában a radikális mozgalmak (lsd. Incel) azok, amelyek kimondják az igazságot és keretezik a valódi társadalmi problémákat. Tehát, hogy a szexuálisan frusztrált férfiak tömegeinek problémáit – a frusztrált nők ugye kimaradnak az elemzésből – meg kell oldani. Azonban az Incel mozgalom nem egy, a valóságtól teljesen elrugaszkodott társadalom képét festi fel, hanem a létező társadalmi rendet radikalizálná. Ezért is lehetséges rögtön olyan megoldásokhoz nyúlni, amikor a szex újraelosztásáról van szó, mint a férfiak által a prostitúcióban élő nők használata, vagy a szexrobotok.
A feminista kritikák (és főként a radikális feminista kritikák) központi témája a kapitalista patriarchális rend kritikája, ami többek között kitermeli a szépségipart, a maszkulinitáshoz és a femininitáshoz kapcsolódva (az »igazi férfiról« és az »igazi nőről« alkotott képeink) a normatív testképekről kialakított képeinket és az osztálykülönbségeket. A verseny az elit és a felsőosztálybeli emberek továbbgazdagodását segíti, míg az alsóosztálybelieknek nagyon kevés az esélyük a társadalmi mobilitásra. Ahogyan a kapitalista patriarchátus alapvetően a középosztálybeli kulturális és gazdasági tőkére épít, ugyanúgy a maszkulin jellemvonásokat részesíti előnyben, – melyeket a társadalom a szocializáció során a férfiaknak tulajdonítja – többek között ezzel megteremve az osztálykülönbségeket a nők és férfiak között.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Az oreg kontinens katonai vezetői szerint a háború lehetősége már nem elméleti kérdés, mégis a nyugati társadalmak többsége nem hajlandó szembenézni ezzel.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A kormányfő szerint van, aki nem tudna nemet mondani Brüsszel akaratának.
Női nézőpontból a közélet ott válik valósággá, ahol a szavak példává lesznek, a döntéseink tétje pedig a gyermekeink jövője – és ahol a felelősség nem hangos jelszó, hanem csendes, következetes helytállás.
