Ha én Orbán lennék, kettészakítanám a Jobbikot

„Ha én Orbán Viktor lennék, feltétlenül szükségem volna a házi kereszténydemokráciámban egy megbízható szélsőjobbos pártra – tele olyan hülyékkel, akik valóban a szélsőjobboldal nyelvén, szellemében és tradíciójában gondolkodnak, miközben engem persze nagyon nem érdekel a szélsőjobb (ahogy a liberalizmus és a kommunizmus sem, és – az igazat megvallva – mind közül a legkevésbé a kereszténydemokrácia, a tömjénfüst meg a hiszekegy), engem, olvasó, a hatalom érdekel, a többi a gyávák és a hülyék asztala, de hát jók az ilyen hasznos hülyék, hogy a leghasznosabb hülyék – a választók – beszívják a port. Szóval, ha én Orbán Viktor lennék, kellene nekem a Toroczkai meg a Dúró meg a seregeik, hogy majd könnyebben ki tudjam nyírni a centrista Jobbikot, és nem sajnálnék erre némi baksist és ráhatást. Kell ugyanis a médiának az ellenzék, a happening, a hype, kell, aki kitölti a tért (amennyi maradt belőle), kell a hivatalos ellenzék, amelynek éppen olyan érdeke ütni a nem hivatalosat (tegyük fel, valaha kedve lenne egy ilyennek feltámadni), mint nekem. A Parlament (is) én vagyok.

De ez az egész olyan unalmas (ásítanék), annyira unom már Augiász istállójának folyamatos összeganézását, már legalább a kisgazdák kinyírása óta csinálom, unom, de ez van. Rendnek kell lennie in my style, az átkozott demokrácia még mindig a szavazattöbbségen múlik. Mert ha nem lesz többségem, hát demokrácia sem lesz, és ezt nem akarhatom.”