Azt keresem, Jézus mit tenne a helyemben

„Ön nyitott szívvel fordul minden életállapotú emberhez. Miért fontos, hogy odaálljunk a nehéz helyzetű embertársaink mellé?

Soha nem mérlegeltem, hogy dicséretet vagy bántást kapok-e azért, ha a lelkiismeretem szerint teszem a dolgomat. Amit én gyerekként megéltem, az is arra ösztönzött, hogy oda kell állnom a kicsik, azt elesettek mellé. Az egész Pilisben csak abban a két faluban éltek cigányok, ahol én szolgáltam. Közelről láthattam az életüket, a küszködésüket. De nem csak az anyagi szegénység létezik, a lelki, pszichikai problémáktól szenvedőkkel is igyekszem foglalkozni. Azt keresem, hogy Jézus mit tenne a helyemben. Ferenc pápa a püspöki szolgálatról azt mondta, van ennek egy ünnepelt időszaka, de utána eljön majd a keresztút és a vértanúság ideje is. Jézus Krisztust is lelkesen fogadták a jeruzsálemi bevonulásánál, utána azonban megfeszítették.

Nem azt kell mondanunk, amit az emberek hallani szeretnének, hanem azt, ami ránk lett bízva. Az örök Isten előtt kell megállnunk, a pillanatnyi előnyök hamar szertefoszlanak. Böjte Csaba elmélkedéseit olvastam a minap, ő írja, hogy ne azon keseregjünk, milyen a világ, hanem tegyük meg azt, ami rajtunk áll. Ültessünk fát, locsoljuk meg a virágokat, játsszunk a gyerekekkel, viccelődjünk a szomszéddal, dicsérjük meg az asszony főztjét – a saját környezetünkben igyekezzünk felfedezni, hogy mi az Isten szándéka. Nem tudom, meddig leszek még megyéspüspök, de addig is „ültetem a fákat”. Úgy dolgozz, mintha örökké itt lennél a földön, és úgy imádkozz, mintha a következő perced lenne az utolsó.

Ön szerint milyen lesz a jövő Egyháza?

Hiszek abban, hogy csodálatos módon növekszik és valósul meg Isten országa. Örülök annak, hogy az ökumenében idáig eljutottunk. A reformáció ötszázadik évfordulója döbbentett rá arra, hogy honnan hova érkeztünk. Figyelemre méltó, hogy a protestánsokkal együtt készülünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Közösen próbáljuk megérteni Isten titkát. És ha feléjük nyitni tudtunk, miért lenne ez másként a más vallású és a hitetlen emberek esetében? Uram, tegyél engem a békéd eszközévé – mondja Assisi Szent Ferenc. Isten ránk bízta a kiengesztelődés szolgálatát. A jövő Egyházának – ahogyan azt a II. vatikáni zsinat megfogalmazta – valóban az ősszentséggé kell válnia. A jövő Egyháza az Istennel való kapcsolat látható jele és eszköze lesz úgy, talán még jobban, mint eddig. Ugyanakkor személyesebbé kell válnia az Egyháznak. Ahogyan Ferenc pápa mindig mondja, ki kell lépnünk a megszokottságaink fala mögül. Meg kell szólítanunk a körülöttünk élő embereket. Fel kell melegítenünk a kihűlt szíveket, az emberi kapcsolatokat pedig élettel kell megtöltenünk.”