Miért maradunk? A politikai erőszak természetrajza

„A kormány a faoszlopba bokszoló erőszakos fél. Nem alkalmaz egészen direkt erőszakot azokkal szemben, akik fölött uralkodni akar, nem záratja őket börtönbe, nem rúgja ki az állásukból őket nyíltan az ellenzékiségükre hivatkozva, nem utasítja ki őket az országból.
Ehelyett a közbeszéd és közterületek teljes gyarmatosításával azt éri el a kormány, hogy az ellenzékiként elkönyvelt emberek közül mind erkölcsileg, mind egzisztenciálisan elfogyjon a levegő, és ezáltal maguk hagyják el akár a munkahelyüket, akár az országot.

Azok pedig, akik maradnak, féljenek a további következményektől, hiszen ki tudja, ki lesz a következő, mi lesz a következő intézmény vagy akár teljesen fiktív társadalmi csoport (mint a »Soros-bérencek«), akik ellen hadat üzen a kormány. A kormány, aki direkt erőszakot nem követ el az ellenzék ellen, de akár meg is tehetné, mert egyáltalán nem lehetnek benne biztosak az emberek, hogy abban az esetben egy nagyobb tüntetéshullámon kívül bármi más történne .

A kormány mindeközben úgy tehet, mint aki nem erőszakos, mint aki egyszerűen csak az ország jólétéért kormányoz, nem pedig az a célja, hogy mindent és mindenkit az uralma alá hajtson. Pedig az ellenzék és bármiféle ellenzéki politizálás kinyírása pontosan erről szól.”