Gyűlölnek gyűlölni

„A német parlament, a Bundestag évtizedeken át unalmas helynek számított. Nem hangzottak el szélsőséges kijelentések, a kormány és az ellenzék között nem is voltak jelentősebb programbéli különbségek. A német egység után megjelent ugyan az egykori keletnémet NSZEP utódjának számító Balpárt a törvényhozásban, ám ez már messze nem az a tömörülés volt, mint amit Erich Honecker idején megismerhettünk.

Ezért is sokkolta a német közvéleményt az a beszéd, amelyet szerdán Alice Weidel, a jobboldali radikális Alternatíva (AfD) frakcióvezetője mondott el a költségvetés vitája során. Igaz, a kormány büdzsével kapcsolatos terveihez nem szólt hozzá, habár korábban sem kivételes gazdasági hozzáértésével varázsolta el a német közvéleményt. Ezenfelül azonban egy sor olyan mondat hangzott el a beszédben, amely korábban elképzelhetetlen lett volna a Bundestagban. Igazi, hamisítatlan gyűlöletbeszéd volt ez, amelyben a szónok a »burkás, fejkendős kislányokat, az állam által eltartott késelő férfiakat és más semmirekellőket«, azaz a muzulmánokat vádolta azzal, hogy a német jólétet, a gazdasági növekedést fenyegetik.

Weidelt azonnal rendre utasította Wolfgang Schäuble parlamenti elnök, korábbi pénzügyminiszter, figyelmeztetve arra: minden fejkendőt viselő nőt diszkriminált. A német politikai kultúrára jellemző, hogy Weidel beszédétől minden más frakció elhatárolódott, a német lapok pedig megkondították a vészharangot, jelezve, milyen következményei lesznek annak, ha az AfD folytatja ámokfutását. A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkben teszi fel a kérdést: »Mit lehet tenni az AfD ellen?«. A lap meg is adja a választ: azzal lehet kifogni a szelet a szélsőségesek vitorlájából, ha a kormány emberséges politikát folytat.”