Tegyük hozzá: maga a „terhesség” szó sem nevezhető éppen szépnek. Elég szomorú, hogy sok európai néppel szemben mi nem a reménykeltő, boldog állapotot kifejező várandósság szót használjuk, hanem a terhességet. A lehetséges pozitív kifejezés helyett egy negatív tartalmú szóval jelöljük a születést megelőző időszakot.
A számunkra sterilnek hangzó, idegen, latin eredetű szó, az abortusz is csalóka. Eredetileg a vetélésre, koraszülésre utalt, nem pedig szándékos, a magzat életének elpusztítására irányuló, erőszakos orvosi beavatkozásra.
A hatályos magyar joganyagban is megfigyelhetők bizonyos furcsaságok. Magyarország Alaptörvénye úgy fogalmaz: „minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”.(II. cikk) Magzati életről van tehát szó. A Büntető Törvénykönyvben ugyanakkor a magzatelhajtás kifejezéssel találkozunk. (163§) Márpedig az életet nem elhajtani szokták, hanem kioltani. Nyilván a Btk. megszövegezői még úgy gondolták, hogy a magzatölés kifejezés túlzottan durva lenne, sérthetné az érintettek érzékenységét. Így viszont terminológiai ellentmondás alakult ki a két jogszabály, az új Alaptörvény és a Btk. között.
Emiatt logikailag is furcsa a Btk. rendelkezése. Joggal kérdezhetjük: ha a magzat élete nem tekinthető emberi életnek, akkor a jogellenesen, törvényi előírásokat megkerülve, titokban, de megfelelő orvosi háttérrel elvégzett abortuszok miért számítanak büntetendő cselekménynek? Ha az anya élete nincs veszélyben, akkor nem beszélhetünk erkölcsi rosszról sem az ilyen esetekben. Nincs tehát mit büntetni. Kilóg a lóláb.
Ebből a megfogalmazásbeli zavarodottságból is jól érzékelhető, mennyire