A Jobbik jövője jottányit sem ígéretesebb

„A néppártosodás ugyanis nem azt jelenti, hogy elfelejtjük az alapítók által lefektetett normákat, azt pedig végképp nem, hogy dacból nem támogatjuk a kormány erőfeszítéseit a családpolitikában, hogy nem szavazzuk meg az illegális bevándorlással szembeni alkotmánymódosítást és más egyéb jogszabályokat. A hiteles néppártosodás az lett volna, ha megmaradva a nemzeti radikalizmus logikájánál – azaz a nemzeti szuverenitás védelmének kiépítése a negatív, minket, magyarokat sújtó globális törekvésekkel szemben –, minél több társadalmi réteg felé próbálták volna terjeszteni a politikájukat. Erre eszköz lehetett volna az ifjúsági és a nyugdíjas tagozat megalapítása, illetve a különböző platformok létrehozása. Amire ugyan volt ez idáig kísérlet, de ott tévedett Vona és a most is hatalomban maradt környezete, hogy eközben nem kellett volna az eredeti ideológiával szembeni döntéseket meghozni, nem kellett volna a tartalmi politizálást feladni; abban pedig végképp hibáztak, hogy eközben nem lett volna szabad a balliberális értelmiséggel összepacsizni. Megjegyzem, kerülendő lett volna Simicska pénzét és médiáját (az átalakult médiára gondolva) elfogadni, ezzel az oligarcha érdekeit és bosszúszomját kiszolgálni. Mert ez nem néppártosodás, ez a nemzeti érzelmű szavazók, szimpatizánsok és tagok elárulása volt csupán.

Nem tudom, hogy Toroczkai most mit akar. Ő tudja. Bár kételkedem, hogy hosszú távon hiteles tud majd maradni. Nem tudom, hogy Dúró Dóra mit akar. Szerintem most ő sem. Azt meg végképp nem tudom, hogy a megzavarodott nemzeti érzelmű tagság (amely már csak egy része, jelentős, de nem teljes része) a Jobbikhoz hogyan fog viszonyulni.  Minden valószínűség szerint új mozgalmat alapítanak majd, de hogy mi lesz azután, az nagy talány.

Azt viszont tudom, hogy az a Jobbik, mely folytatja a Vona által megfogalmazott tévelygéseit és most »kizárósdit« játszik – halálra van ítélve.