Konzervatív gondolatok az ír abortusz-népszavazás kapcsán

„1. A megfoganás pillanatában már anyák (szülők) vagyunk. Ha nem lennénk azok, meg sem foganhatna bennünk a gyermek. A férfiak pedig, ha nem lennének apák a megtermékenyítés pillanatában, nem tudnának megtermékenyíteni.

2. Aki megfogant, annak a testében egy olyan folyamat indul el, amelyet nem képes tudatosan uralni. Egyetlen anya sem tudja, hogy egészen pontosan mi történik benne. De egy biztos: a megfoganás pillanata a kapcsolat létrejöttének pillanata. Ennek sokféle következménye van. Lehet negatív, amikor valaki nem kívánta a terhességet, és lehet pozitív: megkezdődik a kötődés, ami az élet melegágya, támogatója, továbbadásának biztosítója.

3. A modern ember, az emancipált nő nehezen adja át magát egy folyamatnak, amelyet nem ural. Rossz tapasztalatai, sebei miatt komolyan fél a kötődéstől, azt felvállalni csak nehezen tudja. Még a pozitív élmény, a kívánt terhesség is gyakran trauma. A nem kívánt terhesség pedig még inkább az. A modern ember, az emancipált nő sok mindenben hozzászoktatta már magát ahhoz, hogy ami nem (elég) jó neki, attól megszabaduljon: sokan minden idény után kidobják megunt ruháikat, telefonjukat évente lecserélik, és többen azt gondolják, hogy a környezetvédelem a háztartási gépek drágábbra és még drágábbra cserélésével ki van pipálva. Ide tartozik a nem kívánt terhesség is: Nem kell a gyerek? Abortáltatom! – Kegyetlenül hangzik? Igen. De minden dilemma, hezitálás, fájdalom ellenére, ha megtörténik, mégis ilyen pőrén kegyetlen. (...)

6. Ha egy nőnek volt már abortusza, hosszú, hosszú folyamat alatt juthat el a gyógyulásig. Fontos, hogy segítsük ebben: nem a bűntudatot kell erősíteni, hanem a megbocsátást elősegíteni, hogy önmagának meg tudjon bocsátani. Ebben kell segítséget kapnia pszichológustól, mentálhigiénés segítőtől, paptól, lelkésztől, önsegítő csoporttól. A szélsőséges pro choice-aktivisták ugyan tagadják a PAS (poszt abortusz szindróma) létét, azt állítják, csak a bigott keresztények szítják a lelkiismeret-furdalást a nőkben. Szerencsére ma már objektív tanulmányok állnak rendelkezésre a mentális utóhatásokról, amelyek egészen egyszerűen a lelkiismeret létezéséből adódnak.

7. Teljesen abszurd helyzet az, hogy a társadalom nem szembesül az abortusszal. Az abortusz során egy emberi élet kioltása történik. Az abortált magzatokról készült fotók sokkolóak – ezért is ódzkodnak annyira a közlésüktől az abortuszt igény szerint követelők.

8. Az abortusz nem megoldás, hanem kétségbeesett menekülés – elsősorban önmagunk és a gondjaink elől. Holott bármiféle változás, pozitív folyamat akkor következik be az életünkben, ha feladjuk a futást, és nyitottan állunk életünk kihívásai elé. Legyen az egy nem várt feladat, amely úgy tűnik, erőnkön felüli: mint például egy megfogant gyermek, akire nem számítottunk.”