Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Kevéssé ismert, hogy 1939-ben még Adolf Hitlert is felterjesztették a Nobel-békedíjra.
„Most is borítékolható az elhúzódó pókerjáték. Országa gyönge általános helyzete ellenére Kim Dzsong Un igen jól játssza az erős játékos szerepét a világporondon. Senki nem tudja biztosan például, hogy miért éppen most volt hajlandó a 180 fokos fordulatra: az észak-koreai vezető már belengette a »teljes nukleáris leszerelést«, amin azonban minden bizonnyal mást ért, mint Washington. Kim számára a teljes atomleszerelés csak akkor jöhet szóba, ha az Egyesült Államok véget vet a Dél-Koreával való szoros katonai szövetségnek, hiszen azt állítja, éppen az utóbbi miatt van országának szüksége a nukleáris elrettentésre. Hajlandó lesz-e ekkora engedményre és áldozatra Washington és Szöul? Kim emlékezhet arra, hogy mi történt Líbiában Moammer Kadhafi elnökkel azután, hogy magától feladta atomfegyver-ambícióit. A semmiféle nukleáris elrettentő erővel nem bíró Szaddám Huszeint könnyű volt megdönteni Irakban. Irán kapcsán pedig Kim napnál világosabban láthatja, hogy Trump alatt milyen törékeny politikai áruvá vált egy több éve érvényben lévő, Teherán által maradéktalanul betartott multilaterális atompaktum is, miután Trump pár nappal ezelőtt felrúgta a 2015-ben hét ország részvételével keservesen kitárgyalt iráni egyezményt.
De legyünk most derűlátók, s képzeljük el, hogy egy átfogó, háromoldalú alku keretében Washingtonnak, Szöulnak és Phenjannak sikerül megegyeznie az észak-koreai nukleáris veszély elhárításában és a két Korea közötti békeszerződés megkötésében. Jár-e akkor Donald Trumpnak a Nobel-békedíj? Úgy vélem, igen, de csak Mun Dzse In és Kim Dzsong Un elnökökkel megosztva. Donald Trump világméretű (különösen európai) népszerűtlenségének tükrében persze garantált lenne a felháborodás. De ha Jasszer Arafat és Jichák Rabin Nobel-békedíjas lehetett, akkor utánuk ki nem kaphatja meg ezt az elismerést?
Barack Obama még elnökségének első évében, »hozomra« kapta meg a díjat, s zavarában nem is tudott vele mit kezdeni, kényszeredetten »cselekvésre való felhívásként« fogta fel. Mi lett a Nobel »ígéretéből« nyolc évvel később? Obama se az iraki, se az afgán háborút nem tudta teljesen befejezni, nem zárta be a guantánamói fogolytábort, megtámadta Líbiát, a drón-támadásokat pedig ipari méretűvé fejlesztette több országban. Odaítélte volna a Nobel-bizottság Obamának a díjat ezért a külpolitikai teljesítményért is? Kevéssé ismert, hogy 1939-ben még Adolf Hitlert is felterjesztették a Nobel-békedíjra. Az aktuálpolitika mágneses tere mindig erős volt a békedíj körül. Ez egy ilyen díj, így kell szeretni vagy nem szeretni. Mindig vita lesz körülötte, Trumppal a képben pedig nagyon viharos vita.”