„Hamarosan megalakul az új parlament és az új kormány. Ilyenkor érdemes áttekinteni, mekkora Magyarország mozgástere, és milyen geopolitikai mozgásokra érdemes felkészülni? Egy filozófus szemével nézve: milyen most a világ helyzete.
Az időrendben most már negyedik és egymást követően a harmadik kétharmados többséggel nekivágó Orbán-kormány egy kaotikusan örvénylő globális térben, egy széthulló, önazonosságát végleg elveszteni látszó Európában és egy változatlanul megosztott Magyarországon kezdi el munkáját. Ha néhány mondatban megpróbáljuk összefoglalni, mit is jelentenek ezek a minősítések, akkor nagyjából a következőt mondhatjuk el. A világ kaotikus örvénylésének legmélyebben fekvő oka az, hogy bár a nyugatias modernitás az egész világot a saját létmódjának átvételére kényszerítette, ám erről a létmódról egyre inkább kiderülni látszik, hogy zsákutca az emberi lét számára. Bár hatalmas és látványos, főként technológiai eredményeket ért el, de ezt csak úgy volt képes megvalósítani, hogy, egyre végzetesebb módon roncsolja szét az emberi létezés külső természetét, vagyis az ökológiai rendszert és a „belső természetét” lelki, erkölcsi, szellemi talapzatát.
Összességében tehát minden grandiózus látványtechnikai sikeressége ellenére folyamatosan egyre deficitesebb lesz, és mivel szellemileg nem képes reflektálni, egyre mélyebb válságba süllyedő önmagára, így bukása elkerülhetetlennek látszik. A felismerés nem új, az elmúlt évszázad folyamán Oswald Spengler, René Guénon, Ortega y Gasset, Martin Heidegger és a magyar Hamvas Béla nagyívű munkákban fogalmazták meg ennek lényegét. Tovább súlyosbítja azonban ezt az így is éppen elég súlyos helyzetet, hogy nemcsak kidolgozott, koherens lét-alternatíva nincs, de még az a globális beszéd-tér sem tud felépülni, ahol értelmesen (homo sapienshez méltó módon) elkezdődhetne az erről szóló diskurzus.
Ebben a helyzetben spontán módon csak gyorsulhat a világ egészének hanyatlása, lefelé sodródása azon az entrópikus lejtőn, ahol az elméleti fizika termodinamikai tételei szerint minden magára hagyott rendszer végül a teljes rendezetlenségben, vagyis káoszban végzi. Ha csak valahonnan nem kap olyan külső energiát, amely újra a rendezettség irányába fordítja, amit az elméleti fizika „negatív-entrópia” néven említ. Ez a „külső energia” azonban – ha a földön kívüliséget kizárjuk – csak valamelyik már létező földi kultúra szellemi teljesítménye lehetne. Erre ugyan ma több „jelentkező” is akad (a „Kelet” különböző kultúrái és civilizációi), de egyik sem látszik igazán alkalmasnak egy új globális rend létrehozására. Így Orbán Viktor továbbra is csak annyit tehet, hogy mint eddig is, újra és újra felhívja a figyelmet a Nyugat visszafordíthatatlan válságára és az új rend aspiránsai által ajánlott lét-módok legalábbis tanulmányozására, e tanulmányozás fontosságára.