„Kásler Miklósnak sem ez lesz a dolga miniszterként. Hanem az, hogy szilárd értékrendet teremtsen az általa vezetett minisztériumban, és ezt a szilárd értékrendet igyekezzék minél szélesebb körben terjeszteni Magyarországon.
Hogy e terjesztésre mekkora igény van, azt a fiatal ciszterci szerzetes, Brenner János boldoggá avatásának felemelő ceremóniája is bizonyította. Tizenötezer ember érezte szükségét, hogy személyesen ott legyen a szombathelyi szertartáson, személyesen élje át a katarzist, amely az értékeiket vesztett barbárok okozta tragédiát a lelkek felemelésévé fordította.
A barbárok ma is köztünk élnek, a gyilkos indulatok közöttünk lappanganak. Mindnyájunknak, még a bűnösöknek is közös érdekünk, hogy köztünk hitüket és értékeiket megvalló emberek éljenek, dolgozzanak, szóljanak. Olyan emberek, akik vallják, hogy amit elődeink az erkölcsről, a jóról, a nemesről megfogalmaztak, ma is érvényes. És érvényesek a keresztény hit alapvetései is, közöttük kitüntetett helyen a tízparancsolat:
Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Isten nevét hiába ne vedd! Az Úr napját szenteld meg! Atyádat és anyádat tiszteld! Ne ölj! Ne paráználkodj! Ne lopj! Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy! Felebarátod házastársát ne kívánd! Mások tulajdonát ne kívánd!
Mindezt nehéz betartani, de megéri. Jó minőségű élet a jutalma.”