Hoppádöbbenet: értelmes szavak a magyar politikában!

„Az a harci helyzet, hogy Áder János ma mondott egy nagyon jó beszédet.

Szokás egy kézlegyintéssel elintézni a mindenkori magyar államfő pozícióját, mondván, hatalom hiányában feladata kimerül szép szavak ismételgetésében. Cselekvés nélkül pedig a vérbeli politikus félkarú óriás. Vagy, ahogy az utolérhetetlen De Gaulle fogalmazott (szokás szerint egyes szám harmadik személyben beszélve magáról) egy 1965-ös sajtókonferencián: »Azt hiszik, a tábornok azért tért vissza, hogy virágkiállításokat nyisson meg?«

Ezek a vélemények azonban lebecsülik a kimondott szó erejét, ami mégiscsak a politikusok egyik legfontosabb fegyvere. Ha már annyit nyefegünk közéletünk züllésén, akkor hívjuk fel a figyelmet a megszokottól eltérő politikai pillanatokra is.

Merthogy ma ez történt az Országgyűlésben, s ezt azért érdemes kiemelni, mert a Kossuth téren zajló csimbum-cirkuszra aránytalanul nagy figyelem hárult.

Áder János köztársasági elnök ugyanis nem csak az alkalomhoz illő emelkedett beszédet mondott, de megfelelő arányban adagolta a praktikus törvényhozási javaslatokat is. (Igaz, a szónoklatban elhangzott az »innovatív start-upok« fontosságáról szóló kitétel, de ezt a közhelyet tekintsük a macskanyelv nevű édességre kicsapódó kakaóvajhoz hasonlóan a beszéd élvezeti értékét nem befolyásoló malőrnek.)

Az államfő egyrészt felhívta a figyelmet a választási végeredmény erős legitimitására, amit az április 8-án napközben a magas részvételt látva még az ellenzéki pártok igyekeztek hangsúlyozni.

Másrészt Áder János három konkrét javaslatot is tett.

Beszélt:

- a választási eljárási törvény felülvizsgálatáról;
- a nem létező törpepártok közpénzfalásának meggátolásáról (»Az idei esztendőben 23 párt állított országos listát. Soha ennyi ezelőtt. Sokat elárulnak a következő adatok: a 23 pártból 16 nem érte el az 1 %-os támogatást, 15 még a 0,5 %-ot sem. A választási verseny utolsó 10 helyezettje összesen kapott valamivel több, mint 22.000 szavazatot.«);
- az átjelentkezések miatti hosszú várakozási időszak megszüntetéséről. 

Utóbbi esetben pedig a magyar politikában teljesen szokatlanul – most vigyék ki a gyereket a szobából! – bocsánatot kért (!!!) az április 8-án este 10-ig várakozó emberektől! (»Ezért e helyről – a jogalkotó és a jogalkalmazó felelősségét nem méricskélve – az állam nevében elnézést kérek azon honfitársainktól, akik ilyen méltatlan helyzetbe kerültek. Egyúttal köszönetet is mondok nekik, hogy türelmesen, zokszó nélkül várakoztak. Számomra ezzel a felelős magatartással tették igazán a demokrácia ünnepévé a 2018-as országgyűlési választást.«)”