A kontinens jövője

„Mintha önsorsrontó, öngyilkos és abszurd vágyakat fogalmaznának meg egyesek. Demográfiai problémák megoldása, olcsó munkaerő, multikulturális társadalom – szinte már az egymás mellett élő hagyományos közösségek összeegyeztethetetlen voltáról beszélnek. És persze arról, hogy »aki nem lép egyszerre, nem kap támogatást estére…« Ránk is ezt akarják kényszeríteni, és ha nem küzdünk, lehet, sikerül nekik. De. De egyre inkább úgy tűnik, hogy nem maradunk egyedül, és ez azért biztató lehet.

Most – a LIBE bizottság és a parlamenti „magyar napok” után – mintha mégis újra fellángolna az uniós bürokraták lelkében az afféle országok elleni fellépés, amelyek kicsit (vagy nagyon), de nem akarnak iszlám világot Európa-szerte. Pedig ha valamelyik szellemi-kulturális közösségnek, akkor az úgynevezett liberálisnak, a kozmopolitának, ’68 örököseinek és persze azoknak, akiknek mindegy, hogy húsz-harminc év múlva milyen lesz kontinensünk, lenne ismét fontos, hogy ne pusztuljon el Európa több ezer éves hagyománya. Pont azoknak, akiknek az »értékei« a legnagyobb veszélybe fognak kerülni. Hisz az emberi jogok, a női egyenjogúság, a »kapitalista« piacgazdaság, a »melegjogok« és minden olyan autonóm szabadságjog, amely az egyénhez és nem a közösséghez kötődik, kerülne leginkább veszélybe.

Ha valamihez nem »kompatibilis« az iszlám szellemiség – az éppen az a világkép, amelyhez Euró­pa »másik« nagy eszmeisége, a felvilágosodás és annak minden vívmánya kötődik. Azon is érdemes elgondolkodni – a kérdés megválaszolása előtt –, hogy ez a szellemiség teljesen kiüresedett. Szemben a zsidó-keresztény világképpel, hagyománnyal és minden olyan vívmánnyal, amelyben volt bőven rossz és jó is, de mégis, több mint ezer éve tartópillére a civilizá­ciónknak. Így ez lehet a túlélésünk záloga.”