Orbán muníciója

„A magyarországi választások igazolták, hogy van társadalmi igény a gyűlöletkeltő, klientúraépítő, kirekesztő és bezárkózó fideszes politikára. A kormánypárt 49%-os támogatottságával, magas választási részvétel mellett ez kérdés nélkül igazolódott.De valóban ennyire egyoldalú a helyzet? Kijelenthetjük-e, hogy a Fidesz győzelmének receptje ilyen egyszerű volna?

Orbán Viktor 2010-es hatalomátvétele óta töretlenül zajlik a demokrácia szisztematikus leépítése, a szervezett korrupció, a nyugati orientációból való kihátrálás és az idegenekkel szembeni gyűlöletkeltés. Mindez elég is lehetne ahhoz, hogy az ország megelégelje a regnáló párt ténykedését, és a lehető legrövidebb úton zavarja el a hatalomból. A magyaroknak azonban ez a fajta politizálás nemhogy nem szúrt szemet, de a lakosság jelentős hányada egyenesen a rendszer feltétlen követőjévé vált.

Mi lehet ennek a nyilvánvalóan túlzó és leegyszerűsített kommunikáció sikerének az oka? A Fidesz kampánygépezetének nem csupán a kimeneti (a propagandát terjesztő), de a bemeneti oldala is remekül működik: a kormánypárt már ellenzékben megkezdte a társadalom monitorozását, kormányon pedig minden más pártnál több erőforrással rendelkezett a társadalomban meglévő igények, törésvonalak, valós vagy potenciális félelmek feltérképezésére, és ezek ismeretében sokkal könnyebb volt a fogékony népérzületben elültetni az előre megkomponált üzeneteket. A valóság »személyre szabása« persze nem sikerült volna, ha a leegyszerűsített propagandában megfogalmazott üzenetek mögött nincs valamilyen mértékű valós tartalom.”