A bojkott a gyávák mentsége a tehetetlenségre

„A gátlástalan rendszerre nem fog béklyóként hatni az, ha nincs senki a parlementben, aki a szemükbe mondaná a valóságot. Pusztán az ellenzék kivonulásától nem fog Németh Szilárd késsel-villával enni. A parlamenten kívüli ellenzék sem attól fog erőre kapni, ha 65-el több ember tüntet velük az utcán, akik nem vették fel a mandátumukat.

Amennyiben a parlamentben a kézzel fogható helyi ügyek kapnak a hangot, amelyeket adott esetben maga az állampolgár fogalmaz meg, akkor az államtitkárok arrogáns foghegyről leszóló válaszaikkal nem az ellenzéki képviselőt aláznák meg, hanem az állampolgárt. Egy állampolgár megírhatja, hogy a kórházban lévő áldatlan állapotok miatt egy szerette kórházi fertőzést kapott, és ebben elhunyt. Ezt eddig kiírhatta az internetre, sok ezren megosztották, de nem változott sok minden. Pedig elmondhatna interpellációként szó szerint egy ellenzéki képviselő is. Akkor arra nem tud törpepártozással replikázni narancsos arrogancia anélkül, hogy elveszítse a maradék csöppnyi morális tőkéjét is. Helyi ügyek, és a polgárok valódi hangjának a képviseletére még mindig alkalmas az Országgyűlés. Sőt, csak erre alkalmas.”