A hazánk, a gyermekeink, az unokáink jövője a tét

„Harmadik fordulójához ért a migrációs javaslatcsomagról szóló vita az ENSZ-ben. Mi történt a második forduló óta?

Brutális harc van az ENSZ-ben, s három feloldhatatlan ellentétet látok. Először is az ENSZ le akarja nyomni a tagállamok torkán, hogy a migráció alapvető emberi jog, de ez nem igaz. A biztonsághoz való jog viszont valóban alapvető emberi alapjog, a magyar embereknek joguk van biztonságban élni a hazájukban, nem fogadhatjuk el, hogy az ENSZ efölé helyezze a migrációhoz fűződő, nem létező emberi jogot. Másodszor elfogadhatatlannak tartjuk, hogy New Yorkban, Brüsszelben vagy Genfben döntsék el, ki jöhet be Magyarországra, kikkel éljünk együtt a saját hazánkban. Ez szuverenitási kérdés, erről csak mi dönthetünk. Harmadszor az ENSZ azt akarja velünk elfogadtatni, hogy a határsértést ne bűncselekményként, hanem adminisztrációs kérdésként kezeljük. Ezt nem fogadhatjuk el, mert az az ország, amelyik nem tudja megvédeni a határát, nem ország többé. A mi határozott álláspontunk szerint a határsértés súlyos bűncselekmény, a határsértőket meg kell büntetni!

Milyenek az erőviszonyok, van esély a tizenkét pontos magyar javaslat elfogadására?

Világossá tettük, hogy Magyarország nem adja a jóváhagyását a csomaghoz, amíg hiánytalanul bele nem teszik a mi tizenkét pontunkat. Az ENSZ-tagállamok döntő többsége, nyolcvan százaléka kibocsátó- vagy tranzitország, ők szabadulni akarnak a migránsoktól, ezért támogatják a migrációt. A közép-európai álláspont ezzel szemben az, hogy a migrációt megállítani kell, nem ösztönözni. Brüsszel is szövetségese az ENSZ-nek, már most felhatalmazást akartak adni az Európai Bizottságnak a csomag decemberi aláírására, pedig még csak a tárgyalási szakaszban vagyunk. Vagyis még nem is tudjuk, hogy mi lesz a végeredmény, de Brüsszel máris aláírná. Ez nonszensz.”