Miért nyert a Fidesz?

„Akkor most mondjuk már ki szépen, higgadtan - igaz nem röviden, de lényegretörően - hogy mindenki, még a nagyon értelmiségi, csúcstájékozott, budapesti (értsd nem vidéki suttyó, vagy budai hülyegyerek, hanem a csupa nagy betűs, BUDAPESTI) okostóni is megértse, a Fidesz nyerte meg a választást! Nem kicsit, nagyon, és hogy elrugaszkodjunk a klasszikustól, nem is csak nagyon, nagyon-nagyon. 8 év alatt harmadszor. Kétharmaddal.

És szögezzük le azt ami minden gondolkodó (kivéve a nagyon értelmiségi, csúcstájékozott, budapesti…) ember számára evidens, hogy nem véletlenül, nem a tömeges és fertőző butaságból eredően, nem a médiadiktatúra hatására, nem csalással, hanem azért, mert a Fidesznek van egyedül a magyar pártok közül igazi országos beágyazottsága, az Orbán-kormányoknak volt először a rendszerváltoztatás óta konzekvens, érthető és a társadalmi többség számára megfelelő társadalompolitikája, a Fidesz időszakában - beleértve az 1998-2002-est - nőtt kizárólag huzamosabb ideig a gazdaság úgy, hogy közben az összes egyensúlyi mutató javult, csökkent a munkanélküliség és látványosan növekedett az életszínvonal. Na és ehhez nem társultak megszorítások, meg az azokkal járó magyarázkodások, külföldi hitelfelvételek.

A Fidesz rendelkezik egyedül hiteles, széles körben elfogadott, karizmatikus és népszerű vezetővel, akit még a baloldaliak és a jobbikosok nagy része is alkalmasnak tart az ország vezetésére. A Fidesz volt az egyetlen, amely felismerte a magyar pártok közül, hogy a világpolitikai trendekbe is illeszkedő, az embereket identitásukban, egzisztenciájukban és szubjektív biztonságérzetében érintő legfőbb kihívás a XXI. században a migráció, amiből egyedül ők teremtettek politikai terméket. Nemzetközileg is nagy politikai innováció volt a magyar kampányban a polgárok tömegeinek az edukálása a globalizmus valóságáról, az azt szolgáló NGO-szervezetek működéséről, a kormányoktól független háttérhatalomról, végeredményben a globalizmus és a nemzeti önrendelkezés viszonyáról (leegyszerűsítve Soros-kampány). Ezt Európa-szerte irigyli a jobboldal és nem mellékesen át is veszik a témát a kampányaikhoz.Ezekből az elemekből állt össze a választó előtt tisztán körvonalazott nemzet-, gazdaság- és társadalompolitikai célrendszer, amelynek megvalósítására alkalmasnak is tartják Orbán Viktort és a Fideszt.

Mi állt ezzel szemben? A korrupció felemlegetése olyan pártoktól, melyek a rossz gazdaságpolitikába, a lyukas költségvetésbe és a korrupciós ügyekbe buktak bele. Szintén a korrupció emlegetése a Fidesztől átigazolt legfőbb oligarcha (értsd mister-korrupció) pártja által. Jövőképnek pedig az adóemelés, a káosz-kormányzás, a sodródás, a migráció elfogadása (legalábbis nem alkottak karakteres véleményt az ügyben) és az emberek emlékei a nagyszerű demokratikus időkre (értsd devizahitelezés, zsugorodó gazdaság, utcai harcok, cigánygyilkosságok, őszödi beszéd, sodródás, IMF, Magyarország besorolása a bóvli kategóriába, 11%-os alapkamat stb.), amit nem előzött meg szembenézés.

Ebbe a nagyszerű percepcióba önként beleállt a Jobbik is (teljesen érthetetlen módon, hiszen jól láthatóan nem jelentett szavazatszám növekedést még a közvéleménykutatások alapján sem a radikalizmustól való elfordulás) és belerángatták az LMP-t, amely így nem tudta kidomborítani a saját hiteles antikorrupciós és ökopolitikai karakterét. Eggyé vált a baloldallal (ehhez kellett Hadházy Ákos személye, aki egyértelműen lerángatta a pártot a korábbi független útjáról).

Nem kell tehát csúcstájékozott, nyugatos okostóninak lenni ahhoz, hogy az okok között ez utóbb felsoroltakat találjuk meg elsőnek és csak ezután vegyük számításba a csalást, a rossz koordinációt és egyéb ostobaságokat.

De mivel nem a felületet akarom karcolni ezzel az írással, ássunk mélyebbre az okok megismerésében! A társadalom mélyrétegeiben ugyanis nagyon komoly, pozitív változásokat hozott az elmúlt nyolc év és ezt egy magára valamit is adó politikai erőnek érdemes lett volna felismernie, ha értelmezhető programot akart volna adni a Fidesz politikájával szemben, vagy annak kiegészítésére.

A közmunka ugyanis - a nagyvárosi progresszív kritika ellenére - nem megalázó rabszolgasorsot hozott széles tömegeknek, hanem kiemelte őket az identitásválságból. Segélyezettnek lenni ugyanis egy faluban egyenlő a fölöslegességgel. Munkába járni viszont a »tisztes szegénységet« egy vállalható önképet jelent, nem is beszélve más szociológiai előnyeiről (példa a család, a gyerekek előtt, a bűnözéssel a munka szembeállítása stb.). Ez egy fontos tényező, főleg azt figyelembe véve, hogy ma már egyértelmű tendencia a közmunkások elhelyezkedése a versenyszférában, ami az egyértelmű felemelkedés megkezdését jelenti széles rétegek számára. Ez a belépője, az előszobája annak a vidéki polgárosodásnak, ami igenis megindult az utóbbi években, amit erősítenek a szociális földprogramok és egyéb, címzetten vidékre irányított források is. Nem én állítom, érdemes elolvasni pl. a jobboldalisággal nehezen vádolható Kovács Imre professzor és az MTA legfrissebb vidékkutatását.

Ezt az erőteljesen meginduló vidéki polgárosodást erősíti a helyi identitások, a “valahova tartozás” érzésének megerősödése a fővárosból hetykén lenézett helyi fesztiválok, rendezvények által.

És bizony megjelent és megerősödött a vidéki elit, akik haszonélvezői a Fidesz által kínált adórendszernek, a földprogramoknak, a CSED-nek és nem műveletlen tuskók, hanem komoly, alulról induló kihívói a fővárosi elitnek. Érdemes lenne a baloldali sajtónak is tisztelettel fordulni ezekhez a rétegekhez, mert ez a magyar társadalom 8-10%-a, amely politikailag aktív. A szociológia csak »bálozóknak« minősíti ezt a régi-új magyar osztályt, ami az urbánus világgal szemben fogalmazza meg magát, ahhoz mérhető kulturáltsággal és tájékozottsággal, illetve anyagi háttérrel felvértezve.

Ehhez jön a Fidesz jól kiépített vidéki szervezetrendszere és a nemzeti identitás, a hagyományos magyar kultúra védelme, az egyházak támogatása és még sorolhatnám.

Ez így együtt a big picture. Egy komplett rendszer, a NER, ami bizony a kádári társadalmi szerződés (kussoltok, mi nem lövünk, sőt még kispolgári jólétet is biztosítunk) óta az első átfogó, széles néprétegek számára elfogadható társadalmi megegyezés Magyarországon. És bizony a NER kiterjed az adórendszeren, a családtámogatáson és az identitáspolitikán keresztül az urbánus középosztályokra is.

Ezzel szemben kellene releváns, komoly kérdésekre választ adó, jövőképet biztosító alternatív politikát felállítani, hiteles vezetőkkel. Hibák vannak a kormányzásban és lehet alternatíva. Azt hiszem a feladat adott, tisztelt ellenzék. A válasz pedig semmiképpen sem a mucsaizás, de nem is a »néppártosodás« nevű lufi.”