Tájékozatlanságot mutat az ellenzék Oktatási Minimuma

„A balliberális ellenzéki pártok által elfogadott, tehát szakpolitikai programjuknak tekinthető Oktatási Minimum elnevezésű dokumentum gyakorlatilag az egész jelenlegi oktatási rendszer lebontását szorgalmazza, az intézményfenntartástól kezdve a pedagógus életpályán át a tankönyvpiacig, vagy a felsőoktatásban a kancellári rendszer megszüntetésétől a felvételi nyelvvizsga-követelmény eltörléséig.

Csalódtam az oktatáshoz értő ellenzéki kollégákban, mert az egyértelműen látszik, hogy nem néztek utána az elmúlt években és hónapokban bevezetett intézkedéseknek. Ha tájékozódtak volna, akkor valószínűleg nem olyan javaslatok kerültek volna bele a csomagba, amiket már régen megcsináltunk vagy épp folyamatban vannak.

Vegyük sorra a dokumentum legfontosabb pontjait! A legfontosabb alapvetésük, amit már az Oktatási Minimumot bemutató tüntetésen is hangsúlyoztak, hogy »egy jó oktatási rendszerben a gyerekek is jól érzik magukat«.

Valóban célszerű, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolában, de nem biztos, hogy ezt úgy kell elérni, hogy nem kell tanulni, vagy csak keveset. Ahhoz, hogy jól érezzék magukat a diákok, megfelelő iskolai környezet kell, motiváló légkör és jó tanárok. Hogy túl nagy a gyerekek terhelése, ebben egyetértünk, az óraszámok csökkentésén dolgozunk. A Nemzeti Alaptanterv átalakításának egyik célja, hogy kevesebb időt kelljen az iskolában tölteni, és mégis a szükséges tudás birtokában távozhassanak a tanulók. Azonban nem árt tudni, hogy nemcsak a kormány kezében van ennek meghatározása, hanem az iskolák és a szülők is dönthetnek bizonyos ügyekben, hiszen sokszor éppen a szülők elvárásainak igyekszik eleget tenni az iskola a többlet órákkal. Pont az iskolai autonómia rovására menne, ha ezeket mi akarnánk központilag limitálni. Egyébként például a tanítóknak most is megvan a lehetősége, hogy csak harminc perces órákat tartsanak a kicsiknek.

»Új közoktatási törvényt kell elfogadni, önálló minisztériumot felállítani.«

Nem látom ennek szükségességét, önmagában egy másik törvénytől ezek a gondok nem oldódnak meg. Ahogyan az oktatás fejlesztése sem azon múlik, hogy önálló minisztériuma van-e a területnek. Akinek van vezetői tapasztalata, ezt pontosan tudja.

Intézményfenntartás: »központosítás helyett olyan szervezeti-irányítási modell, amely önkormányzatiságon alapul«, tehát visszaadni az iskolákat a települési önkormányzatoknak vagy önkormányzati társulásoknak.

Szerintem nem gondolták át, hogy miről beszélnek. Pontosan Hiller István kezdeményezte miniszterként 2009-ben az iskolák egy részének állami fenntartásba vételét, mert azok az önkormányzatok, ahol az adóerő nem elégséges, egyszerűen nem tudják fenntartani az iskoláikat. A mostani tankerületi központoknak köszönhetően könnyebben meg lehet oldani különböző problémákat. Nincs olyan város, amelyik foglalkozott volna másik, nem a területén lévő iskolával, például egy szomszédos faluéval. Így viszont ki lehet egyenlíteni a különbségeket, megoldani például a szaktanárellátást. A Klik valóban túl nagy volt, a tankerületek mostani rendszere viszont éppen megfelelő az ügyek kezeléséhez, és a döntéshozatal elég közel van az iskolákhoz.

»Az állami iskolákban garantálni kell a világnézetileg semleges oktatást«.

Az állami iskolákban garantált a világnézetileg semleges oktatás. Ha valaki úgy dönt, hogy egyházi iskolába viszi a gyermekét, az nyilván más.

Eltörölnék a kötelező hit- és erkölcstan órákat, és a mindennapi testnevelést is.

Ez nyilvánvalóan nem szakmai, hanem politikai célkitűzés, a polgári kormány két fontos oktatáspolitikai elképzelésének megszüntetését jelenti, mindenfajta indokra hivatkozva. Az emberek nagy része túlsúlyos, a gyerekek is, és negyven százalékuknak mozgáskoordinációs problémái vannak. Ha nem hívjuk fel a figyelmet arra, milyen fontos a testmozgás, akkor nem lesz javulás. Ahol pedig nincs megfelelő infrastruktúra, ott építünk tornatermeket.”