Most valószínűleg sokan meg fognak lepődni, de a külföldön legálisan dolgozó magyarok is tudnának levélben szavazni.
„A liberális média rendre azt hazudja, hogy a Londonba »menekült« magyarok milliói (érdekesség, hogy csak 9 ezren akarnak szavazni abból a több százezerből, amelyet a liberálisok vizionálnak) csak a nagykövetségeken tudnak szavazni. Ellenben az erdélyi vagy a felvidéki magyarokkal, akik levélben is leadhatják a voksukat. Sokkal kifinomultabban, mint Gyurcsány, de a liberálisok is uszítanak a határon túli magyarok ellen.
Persze az igazság ismét teljesen más. Most valószínűleg sokan meg fognak lepődni, de a külföldön legálisan dolgozó magyarok is tudnának levélben szavazni.
Persze ennek az a feltétele, hogy a törvényt betartva az adott személy legálisan dolgozzon az őt befogadó országban. Mondjuk, ha a Londonban mosogató kétdiplomás bölcsész külföldön vállal munkát, akkor az európai uniós törvények értelmében ki kell jelentkeznie az itthoni lakcíméről és be kell jelentkeznie egy külföldi lakcímre. Csak ebben az esetben mondjuk elesnének a magyar egészségügyi ellátástól, és más, Nyugaton nem létező cifraságoktól.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
