Váratlan helyről üzentek Magyarországnak: nagyon örülnének, ha megtenne egy nagy szívességet az új magyar kormány

Az észt külügyminiszter bízik abban, hogy Magyarország segíti Ukrajna és Moldova csatlakozását.

Természetesnek tartom, hogy egy gazdasági csődhelyzetből éppen csak megmenekülő országban a gazdaság húzóerejét, a középosztályt kell támogatnia.
„Apropó, bölcsőde.
Ellenzéki körökben divat arról beszélni, hogy milyen kevés van belőle, holott 2018 végéig hatvanezerre nő a bölcsődei férőhelyek száma a kormány ígérete szerint. Megszámolni persze nem tudom, de hogy már most sokkal több van, mint a korábbi kormányok idején, az biztos.
Divat leszólni az otthonhoz jutási pénztámogatást, a CSOK-ot is, pedig hatalmas anyagi segítség, különösen ahhoz képest, hogy korábban csak a jóval szerényebb szocpol létezett – már amikor a korábbi politikai vezetés éppen nem függesztette föl. Ja, hogy mindenki nem tudja igénybe venni, és vállalni is kell cserébe valamit, ami a társadalom számára hasznos? Az élet nem csak kedvezményekből áll. Azoknak, akik még emlékeznek a Bokros-csomagra, elég nevetségesen hat a fanyalgás a CSOK kapcsán. Az akkori megszorító intézkedések között az egyik első volt, hogy eltörölték a gyedet, és ha egy család otthonhoz akart jutni, felvehetett hitelt – 28-29 %-os kamatra.

Végül, de nem utolsó sorban néhány mondat a középosztály támogatásáról, vagy ahogyan populárisabban hangoztatják: a kormány a »gazdagokat« támogatja.
Természetesnek tartom, hogy egy gazdasági csődhelyzetből éppen csak megmenekülő országban a gazdaság húzóerejét, a középosztályt kell támogatnia. Azokat, akik nem segélyekből tudnak és akarnak élni, hanem munkájukkal maguk is hozzájárulnak a gazdasági fellendüléshez – ami egyébként fokozatosan lehetővé teszi majd a szociális háló bővítését is.
Ma már lehet mérni, hogy mennyire volt hasznos és hatékony ez a családtámogatási politika.
Az össznépesség fogyását nem tudta megállítani, ám elérte, hogy a kisszámú gyerektöbbletet adó két társadalmi réteg, a városi értelmiségi nagycsaládok és a nagy szegénységben élő vidékiek közül az előbbiek nagyobb létbiztonságban nevelhessék gyerekeiket, sőt, többet is vállalhassanak. A nagy szegénységben élő, gyermekeiket eltartani nem tudó rétegben viszont valószínűleg kevesebb gyerek született annál, mint amennyi a növekvő segélyek ösztönzésére született volna. Az ő helyzetüket hosszú távon lehet csak megoldani, és valóban nagy szükség van erre is. A kormányzati családpolitika irányvonala gazdaságilag ésszerű, és erkölcsileg is nagyra értékelem azt a társadalmi kommunikációt, amellyel a családot nagy értékként mutatja fel az embereknek. Ha a társadalmi környezet is egyre kedvezőbb lesz, hosszú távon valószínűleg az össznépesség növekedésében is mérhető lesz majd a sikere. A családpolitikát (benne a nők szabad hivatásválasztásának elősegítését) tartom az elmúlt nyolc év kormányzása egyik legértékesebb törekvésének.”