A Fidesz valóban visszaküldené a nőket a konyhába?

„Apropó, bölcsőde.
Ellenzéki körökben divat arról beszélni, hogy milyen kevés van belőle, holott 2018 végéig hatvanezerre nő a bölcsődei férőhelyek száma a kormány ígérete szerint. Megszámolni persze nem tudom, de hogy már most sokkal több van, mint a korábbi kormányok idején, az biztos.

Divat leszólni az otthonhoz jutási pénztámogatást, a CSOK-ot is, pedig hatalmas anyagi segítség, különösen ahhoz képest, hogy korábban csak a jóval szerényebb szocpol létezett – már amikor a korábbi politikai vezetés éppen nem függesztette föl. Ja, hogy mindenki nem tudja igénybe venni, és vállalni is kell cserébe valamit, ami a társadalom számára hasznos? Az élet nem csak kedvezményekből áll. Azoknak, akik még emlékeznek a Bokros-csomagra, elég nevetségesen hat a fanyalgás a CSOK kapcsán. Az akkori megszorító intézkedések között az egyik első volt, hogy eltörölték a gyedet, és ha egy család otthonhoz akart jutni, felvehetett hitelt – 28-29 %-os kamatra.

Végül, de nem utolsó sorban néhány mondat a középosztály támogatásáról, vagy ahogyan populárisabban hangoztatják: a kormány a »gazdagokat« támogatja.
Természetesnek tartom, hogy egy gazdasági csődhelyzetből éppen csak megmenekülő országban a gazdaság húzóerejét, a középosztályt kell támogatnia. Azokat, akik nem segélyekből tudnak és akarnak élni, hanem munkájukkal maguk is hozzájárulnak a gazdasági fellendüléshez – ami egyébként fokozatosan lehetővé teszi majd a szociális háló bővítését is.

Ma már lehet mérni, hogy mennyire volt hasznos és hatékony ez a családtámogatási politika.
Az össznépesség fogyását nem tudta megállítani, ám elérte, hogy a kisszámú gyerektöbbletet adó két társadalmi réteg, a városi értelmiségi nagycsaládok és a nagy szegénységben élő vidékiek közül az előbbiek nagyobb létbiztonságban nevelhessék gyerekeiket, sőt, többet is vállalhassanak. A nagy szegénységben élő, gyermekeiket eltartani nem tudó rétegben viszont valószínűleg kevesebb gyerek született annál, mint amennyi a növekvő segélyek ösztönzésére született volna. Az ő helyzetüket hosszú távon lehet csak megoldani, és valóban nagy szükség van erre is. A kormányzati családpolitika irányvonala gazdaságilag ésszerű, és erkölcsileg is nagyra értékelem azt a társadalmi kommunikációt, amellyel a családot nagy értékként mutatja fel az embereknek. Ha a társadalmi környezet is egyre kedvezőbb lesz, hosszú távon valószínűleg az össznépesség növekedésében is mérhető lesz majd a sikere. A családpolitikát (benne a nők szabad hivatásválasztásának elősegítését) tartom az elmúlt nyolc év kormányzása egyik legértékesebb törekvésének.”